1 „Kelj fel és tündökölj, hiszen elérkezett világosságod, és az Örökkévaló dicsősége rád ragyogott! 2 Nézd, bár a földet sötétség borítja, és a népeken sűrű homály terpeszkedik, de rajtad felragyog az Örökkévaló világossága, és dicsősége benned nyilvánvaló lesz. 3 Világosságodhoz nemzetek gyűlnek, királyaik eljönnek e hajnal fényéhez. 4 Nézz föl, és tekints körül! Lásd, mind hozzád jönnek, köréd gyülekeznek! Fiaid ezek, akik messziről jönnek, és leányaid, akiket dajkáik a karjukon hoznak! 5 Mikor meglátod, arcod felragyog, szíved örömében majd kiszökik a helyéről, és remegve szélesre tárul, mivel a tengerek gazdagsága özönlik hozzád, a nemzetek hozzák kincseiket. 6 Karavánok sora jön Midjánból, Éfából, tevék tömege tolong utcáidon. Sebából is eljönnek mindannyian, aranyat és tömjént hoznak, és az Örökkévaló dicső tetteit hirdetik. 7 Hozzád terelik a juhnyájakat Kédárból, Nebajótból kosokat hoznak, hogy oltáromra kerüljenek kedves áldozatul. Bizony, dicsőségem házát még dicsőségesebbé teszem! 8 Kik ezek, akik oly tömegben repülnek, mint a sűrű fellegek, vagy mint galambok csapata, mikor dúcaikba leszállnak? 9 Mert rám várnak a szigetek és a távoli tengerpartok lakói. Társis hajói is csak szavamra várnak, hogy elhozzák fiaidat messze földről, ezüstjükkel, aranyukkal együtt, Istened kedvéért, hogy tiszteljék az Örökkévaló nevét, és Izráel Szentjét, aki téged felékesített. 10 Az idegenek fiai újra felépítik falaidat, és királyaik szolgálnak neked, mert haragomban ugyan megvertelek, de mivel szeretlek, most könyörülök rajtad. 11 Ezért tartsd nyitva kapuid szüntelen, ne zárd be őket se éjjel, se nappal! Hadd hozzák be a nemzetek kincseiket, királyaik vezetik ünnepélyes menetüket. 12 Mert az a nép és ország, amely nem szolgál téged, elvész. Bizony, az ilyen nemzet elpusztul teljesen! 13 A Libanon dísze jön hozzád: legszebb cédrusaikat, fenyőiket és ciprusaikat hozzák, hogy ékesítsék szent helyemet, s trónusom zsámolyát díszítsék vele.

14 Hozzád mennek, s meghajolnak előtted elnyomóid fiai, leborulnak lábad előtt, akik megvetettek téged, így neveznek: »Az Örökkévaló városa«, és így: »Izráel Szentjének Sionja«. 15 Bár azelőtt utált és elhagyott voltál, és senki feléd sem nézett, most már örökre dicsőségessé teszlek, és öröm forrásává nemzedékről nemzedékre. 16 A népek gazdagsága táplál, és királyok segítenek téged, és akkor tudod meg, hogy én vagyok az Örökkévaló, Megmentőd és Megváltód, Jákób erős Istene. 17 Bronz helyett aranyat hozok, vas helyett ezüstöt, fa helyett bronzot, és kövek helyett vasat. A békességet teszem fejedelmeddé, és igazságosság kormányoz téged. 18 Erőszaknak híre sem lesz földeden, pusztulás és rombolás elő sem fordul határaid között. Isten szabadítása lesz városod védőfala, és dicsérete annak kapuja. 19 Attól kezdve nem a napfény lesz világosságod, s éjjel sem a Hold világít neked, hanem maga az Örökkévaló lesz világosságod örökké, és Istened lesz dicsőséged. 20 Napod nem nyugszik le soha, sem a hold el nem fogy, hanem az Örökkévaló lesz világosságod örökre, és gyászod napjai véget érnek. 21 Néped fiai mind igazságban élnek, és övék lesz a föld örökre. Olyanok lesznek, mint a facsemete amelyet magam ültettem kertembe, hogy dicsőségemet nyilvánvalóvá tegyék. 22 A legkisebb közülük ezerre sokasodik, a kicsiny is hatalmas néppé növekszik. Én, az Örökkévaló viszem ezt végbe, megvalósítom a maga idején.”