1 Kelj fel, világolj, mert eljött világosságod; és az Úr dicsősége felragyogott rajtad. 2 Mert íme a sötétség beborítja a földet, és a homály a nemzeteket: rajtad pedig felragyog az Úr, és dicsősége megjelenik feletted; 3 és nemzetek járnak világosságodhoz, és királyok felkelő fényedhez. 4 Emeld fel körül szemeidet és lásd, mindnyájan egybegyűlnek, hozzád jönnek; fiaid messziről megjönnek, és leányaidat karon ápolgatják. 5 Akkor meglátod, és sugárzol, és remeg és dagad szíved; mert feléd fordul a tenger bősége, a nemzetek gazdagsága hozzád jön. 6 Tevék sokasága borít el téged, Midján és Éfá tevecsikói; a sábaiak mindnyájan eljönnek, aranyat és tömjént hoznak [és az Úr dicséretét hirdetik]. 7 Kédár juhai mind hozzád gyűlnek, Nebájót kosai néked szolgálnak: felmennek, kedvesen fogadtatva, oltáromra, és dicséretem házát dicsőítem. 8 Kik ezek, kik mint a felhő repülnek, és mint a galambok dúcaikhoz? 9 Igen, hozzám gyülekeznek a szigetek, és a Tarsis-hajók elsősorban: hogy elhozzák fiaidat messzünnen, ezüstjüket és aranyukat velük; a te Urad Istened nevének, és Izráel Szentjének, mert téged megdicsőít. 10 És idegenek fiai építik fel kőfalaidat, és királyaik szolgálnak néked; mert haragomban megvertelek téged, és jóakaratomban irgalmaztam neked. 11 És nyitva lesznek kapuid folyton, sem nappal, sem éjjel be nem záratnak; hogy bevigyék hozzád a pogányok gazdagságát, királyaikat is vezetvén. 12 [Mert az a nemzet és az a királyság, amelyik téged nem szolgál, elvész; és azok a nemzetek elpusztulván elpusztulnak.] 13 Libánon dicsősége hozzád jön, ciprus, jávor és puszpáng együtt; szentélyem helyének ékesítésére, és hogy megtiszteljem lábam helyét. 14 És meghajolva mennek hozzád elnyomóid fiai, és leborulnak lábad talpához megvetőid mind, és az Ur városának hívnak téged, Izráel Szentje Cionának. 15 Annak helyébe, hogy elhagyatott voltál, és gyűlölt, hogy senki útba nem ejtett; hát örök fenséggé teszlek téged, nemzedékek meg nemzedékek örömévé. 16 És szopod a nemzetek tejét, és királyok emlőjét szopod; és megtudod, hogy én, az Ur vagyok megtartód, és megváltód, Jákób erőse.

17 A réz helyett aranyat hozok, és a vas helyett ezüstöt hozok [és a fák helyett rezet, és a kövek helyett vasat]; és felügyeleteddé a békét teszem, és robotmestereddé az igazságot. 18 Nem hallatik többé erőszakoskodás földeden, pusztulás és romlás határaidban; és üdvnek nevezed kőfalaidat, és kapuidat dicséretnek. 19 Nem a nap lesz neked többé világosságod nappal, és fényességül nem a hold világol neked; hanem az Úr lesz neked örök világosságul, és a te Istened a te ékességedül. 20 A te magod nem száll le többé, és holdad nem fogy el; mert az Úr lesz neked örök világosságod, és leteltek gyászod napjai. 21 És néped mind igaz lesz, örökké bírják az országot; mint ültetvényem sarjadéka, kezem alkotása dicsőségemre. 22 A legkisebb ezerré lesz, és a legcsekélyebb hatalmas nemzetté; én vagyok az Úr, a maga idején siettetem azt.