1 A főpapok a vénekkel, az írástudókkal és az egész főtanáccsal kora reggel tanácsot tartottak, aztán megkötözték Jézust, majd elvezették és átadták Pilátusnak. 2 Pilátus megkérdezte őt: »Te vagy-e a zsidók királya?« Ő azt felelte neki: »Te mondod.« 3 A főpapok sok mindennel vádolták őt. 4 Pilátus ezért újra megkérdezte őt: »Semmit sem felelsz? Nézd, mi mindennel vádolnak téged!« 5 De Jézus egy szót sem szólt többé, Pilátus pedig csodálkozott ezen. 6 Ünnep alkalmával el szokta nekik bocsátani a foglyok közül azt, akit kérnek. 7 Volt akkor egy Barabás nevű, akit a lázadókkal együtt fogtak el, s aki a lázadás során gyilkosságot követett el. 8 Felvonult tehát a tömeg, és kérni kezdte azt, amit mindig megtett nekik. 9 Pilátus azt felelte nekik: »Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?« 10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok irigységből adták őt a kezébe. 11 A főpapok azonban felizgatták a tömeget, hogy inkább Barabást bocsássa el nekik. 12 Pilátus újra megkérdezte tőlük: »Mit akartok tehát, mit tegyek a zsidók királyával?« 13 Azok újra csak azt kiáltozták: »Feszítsd meg őt!« 14 Pilátus megkérdezte őket: »De hát mi rosszat tett?« Azok erre még hangosabban kiáltoztak: »Feszítsd meg őt!« 15 Pilátus ekkor, mivel eleget akart tenni a népnek, elbocsátotta a kedvükért Barabást, Jézust pedig megostoroztatta, és átadta, hogy feszítsék keresztre. 16 Ekkor a katonák bevitték őt a csarnokba, vagyis a helytartóságra, és összehívták az egész csapatot. 17 Felöltöztették bíborruhába, tövisből koronát fontak és a fejére tették, 18 azután elkezdték őt így köszöntgetni: »Üdvözlégy, Zsidók Királya!« 19 Majd náddal verték a fejét, leköpdösték, és térdet hajtva hódoltak előtte. 20 Miután csúfot űztek belőle, levették róla a bíbort, ráadták saját ruháit, és kivitték, hogy keresztre feszítsék. 21 Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszerítették, hogy vigye a keresztjét. 22 Kivitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy `Koponyahely'.

23 Mirhával kevert bort adtak neki inni, de nem fogadta el. 24 Azután keresztre feszítették, a ruháit pedig elosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit kapjon. 25 A harmadik óra volt, amikor keresztre feszítették. 26 Fel volt írva az ítélet oka: »A zsidók királya.« 27 Megfeszítettek vele két rablót is, 28 az egyiket jobbról, a másikat balról. 29 Az arra járók pedig a fejüket csóválva káromolták őt, s ezt mondták: »Hé! Te, aki lebontod a templomot és három nap alatt felépíted, 30 mentsd meg magadat, szállj le a keresztről!« 31 Ugyanígy a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva ezt mondogatták egymásnak: »Másokat megmentett, magát meg nem tudja megmenteni! 32 A Krisztus, Izrael királya szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higgyünk!« Gyalázták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek keresztre. 33 A hatodik órában sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig. 34 A kilencedik órakor Jézus felkiáltott, és hangosan így szólt: »Éloí, Éloí, lemá szabaktáni?« Ez azt jelenti: »Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?« 35 Az ott állók közül egyesek, amikor ezt hallották, azt mondták: »Íme, Illést hívja.« 36 Az egyikük odafutott, egy szivacsot ecetbe mártott, és nádszálra tűzve inni adott neki, és így szólt: »Hagyjátok! Lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!« 37 Jézus pedig hangosan felkiáltott és kilehelte lelkét. 38 Ekkor a templom függönye kettészakadt fölülről egészen az aljáig. 39 Mikor a százados, aki vele szemben állt, látta, hogy így kiáltva kiadta a lelkét, ezt mondta: »Ez az ember valóban Isten Fia volt.« 40 Asszonyok is voltak, akik messziről figyelték. Köztük volt Mária Magdolna és Mária, az ifjabb Jakab és József anyja, és Szalóme, 41 akik, amikor még Galileában járt, követték őt és szolgáltak neki; és még sok más asszony, akik vele együtt mentek fel Jeruzsálembe. 42 Mikor beesteledett – mivel a készület napja, azaz szombat előtti nap volt –, 43 odajött az arimateai József, egy előkelő tanácsos, aki maga is várta az Isten országát. Bátran bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.