1 Dísze az égbolt a magasban; az ég szépségének látványa milyen dicső! 2 A felkelő nap, amikor megjelenik, hirdeti, hogy csodálatos a Magasságbeli alkotása! 3 Perzseli délben a földet, ki tudja hőségét elviselni? Izzó tüzelővel megtelt kemencénél 4 háromszorta inkább perzseli a nap a hegyeket, tüzes sugarakat lövell, és fényben úszva megvakítja a szemet. 5 Nagy az Úr, aki azt alkotta, az ő parancsára siet pályáján. 6 A hold is mindenkor a maga idejében mutatja az időt, és jel örök időkre. 7 A hold jelzi az ünnepnapot, világító az, amely telte után megfogyatkozik, 8 – az ő neve szerint van a hónap – majd csodás módon növekszik töltéig. 9 Magasságbeli harci fegyver az, amely dicsőn ragyog az égbolton. 10 Az ég dísze a csillagok pompája, beragyogja velük az Úr a világot a magasból. 11 A Szent szavára rendben állnak, és nem lankadnak őrhelyükön. 12 Nézd a szivárványt és áldd az alkotóját, mert igen gyönyörű az a pompájában, 13 átfogja az eget nagyszerű ívével, a Magasságbeli keze feszítette ki. 14 Parancsa által sietteti a havat, és szaporán küldi el ítélete villámait, 15 ezért nyílnak meg a tárházak, és repülnek ki a felhők, mint a madarak. 16 Fölségében helyezte el a felhőket, és tördeli össze a jégeső szemeit. 17 Megrendülnek a hegyek tekintetétől, és akarata szerint fúj a déli szél, 18 mennydörgésének szava felriasztja a földet, s az északi vihar, a szelek összecsapása. 19 Elhinti a havat, mint a pihenni szálló madarakat, s az leereszkedik, mint a szálló sáska. 20 Csodálja a szem fehér színének szépségét, és elámul a szív a hullásától. 21 Mint a sót, úgy hinti a zúzmarát a földre, s amikor megfagyott, olyan az, mint a bojtorján tüskéi. 22 Fúj a hideg északi szél, mire kristállyá fagy a víz színe, bevon minden állóvizet, és mintegy páncéllal borítja a tavat. 23 Elemészti a hegyeket és megperzseli a pusztát, és mint a tűz, elégeti a zöldet. 24 Gyógyulás minderre a felhők csepegése, a hulló harmat, amely felüdíti azt, ami elszikkadt. 25 Szavára eláll a szél, akaratával csendesítette le a világtengert, és helyezte el benne az Úr a szigeteket.

26 Akik bejárták a tengert, beszélnek veszedelmeiről, ha hallunk róluk, szinte elámulunk. 27 Nagyszerű csodadolgok vannak benne: állatok és mindenféle szörnyetegek különböző fajai, iszonyatos teremtmények! 28 Általa ér az út sikeres véghez, és szava rendez el mindent. 29 Még sokat mondhatnánk, de szavunk elégtelen. A beszéd vége pedig: ő van mindenben! 30 Ha dicsőítjük, meddig jutunk el? Hisz ő hatalmasabb minden művénél! 31 Félelmetes az Úr és szerfölött hatalmas, csodálatos az ő ereje! 32 Dicsérjétek az Urat, amennyire tőletek telik, mert ő még többre méltó, és csodálatos az ő fensége! 33 Áldjátok az Urat, magasztaljátok őt, amennyire tudjátok, mert nagyobb minden dicséretnél! 34 Akik magasztaljátok őt, kapjatok új erőre, ne lankadjatok, mert el nem éritek! 35 Ki látta őt, hogy le tudná írni, és ki tudta magasztalni, úgy, amint kezdettől fogva van? 36 Van sok elrejtett dolog, ezeknél is különb, mert keveset láttunk műveiből. 37 Mindezt azonban az Úr alkotta, és bölcsességet adott a jámboroknak.