1. Az ég büszkesége a fényes boltozat, az Úr dicsősége ragyog fenn az égen. 2. A Nap, ha felragyog, ezt hirdeti: "Mily csodálatosak a Magasságbeli művei!" 3. Déli magasáról perzseli a földet, ki tudja ilyenkor hevét elviselni? 4. A fűtött kemence égeti az embert, de háromszor jobban a Nap a hegyeket. Izzó sugarakat lövell ki magából, tüze elkápráztatja a szemet. 5. Nagy az Úr, aki teremtette, szava irányítja gyors száguldását. 6. És a Hold minden időben pontosan jelzi a hónapokat, s megszabja az időt. 7. A Hold jelöli meg az ünnepek napját, ez az a csillagzat, amely fogyni kezd, ha megtelt. 8. Őtőle kapja a hónap is a nevét, csodásan növekszik fordulója után. Ő a tanítója az égi seregnek, amely ott világít az ég boltozatján. 9. Az ég szépsége a csillagok pompája, fényük díszíti az Úr magasságait. 10. A Szent szavára szilárdan áll a rend, s ők nem halványulnak el őrhelyeiken. 11. Nézz a szivárványra, s dicsérd alkotóját, káprázatosan szép a pompájában. 12. Átfogja fényével az égboltozatot, a Magasságbeli keze feszítette ki. 13. Amikor elrendeli, akkor hull a hó, és parancsa szerint csapkod a villám. 14. Ilyen úton-módon kinyílnak csűrei, és mint a madarak, kiszállnak felhői. 15. A felhőt nagysága jeléül sűríti, összetördeli a jégeső szemeit. 16. Akarata szerint száguld a déli szél, mikor megpillantják, reszketnek a hegyek. 17. Dörgő hangjától jajveszékel a föld, s így az északi szél, meg a forgószél is. 18. Mint a madarakat röpködteti a hópelyheket, olyan az esésük, mint a sáskajárás. Hófehér szépsége vakítja a szemet, a hullása pedig gyönyörködteti a szívet. 19. Mint a sót, hinti a zúzmarát a földre, amely mikor megfagy, hegyes, mint a tüske. 20. Parancsára fúj a hideg északi szél, és a víz felszínén képződik a jég. Minden állóvizet takaróval von be, és felöltözteti, mintegy páncélt ad rá. 21. Megingatja a hegyeket, kiégeti a pusztát, s perzseli a füvet, mintha láng volna. 22. Megkönnyebbülést hoz mindennek a felhő, s a harmat életet ad az aszály után. 23. Rendeletére elapadtak a vizek, akkor ültette el a szigeteket.

24. Akik járják a tengert, mondják, mily veszélyes, ha a fülünk hallja, mi csak ámuldozunk. 25. A legelképesztőbb dolgok teremnek ott, sokféle élőlény, a tenger szörnyei. 26. De hála Istennek, minden jól végződik, a szavára minden jól elrendeződik. 27. Sokat mondhatnánk, s még nem jutnánk végére, de egy szó a vége, az, hogy ő a minden. 28. Honnan vegyünk erőt, hogy őt magasztaljuk? Hiszen nagyobb ő, mint minden művei. 29. Félelmetes az Úr és rettentően nagy, hatalmas tettei csodálatra méltók. 30. Magasztaljátok őt dicsőítő énekkel, ahogy csak tudjátok, mert még annál is nagyobb. Ha hozzákezdetek, merítsetek erőt, és ne lankadjatok, mert nem értek soha a végére. 31. Ki az, aki látta és le tudná írni, s ki tudná dicsérni, ahogy hozzá illik? 32. Amit nem ismerek, az sokkal több ennél, csak nagyon keveset láttam műveiből. 33. De valamennyit az Úr hozta létre, s a jó embereknek bölcsességet adott.