1 Simon, Oniás fia, a főpap, élete folyamán rendbehozta Isten házát, és napjai során megerősítette a templomot. 2 Ő építette ki a templom magasságát, a kettős épületet és a templom oromzatát. 3 Napjaiban a kutak vízben bővelkedtek, és megteltek módfelett, mint a tenger. 4 Gondját viselte népének, és megmentette a pusztítástól, 5 a várost erős kézzel nagyobbította. Dicsőséget nyert, amikor a nép előtt járt-kelt, kibővítette a templom és az udvar bejáratát. 6 Olyan volt ő, mint a hajnalcsillag a felhők között, miként a telihold, mikor világít a maga idején, 7 mint a ragyogó nap, úgy tündökölt ő Isten templomában, 8 mint a fölséges felhők közt pompázó szivárvány, mint a rózsa a tavasz napjain, és mint a liliom a folyóvíz mellett, mint a Libanon virágai a nyár napjain, 9 mint a lobogó tűz, mint a tűzben égő tömjén, 10 mint az edény színaranyból, amely mindenféle drágakővel ékes, 11 mint a viruló olajfa s a magasba törő ciprus. Ilyen volt ő, amikor magára vette a díszruhát és teljes pompába öltözött, 12 amikor felment a szent oltárhoz, s a szent ruhában ékeskedett. 13 Amikor átvette a papok kezéből a hússzeleteket, s az oltár mellé állt, körülvette őt a testvérek koszorúja, mint a cédruscsemeték Libanon hegyén, 14 és körülötte álltak, mint a pálmalevelek, Áron összes fiai díszükben, 15 az Úr áldozataival kezükben Izrael egész közössége előtt, amíg be nem végezte az oltárszolgálatot, és el nem rendezte a Magasságbeli Király áldozatát. 16 Majd kinyújtotta kezét italáldozatra, és áldozott a szőlőfürt véréből, 17 kiöntötte az oltár aljára, fölséges illatul a magasságbeli Fejedelemnek. 18 Ekkor Áron fiai felkiáltottak, vert harsonákba fújtak, és hatalmas harsogást hallattak emlékeztetőül Isten előtt. 19 Az egész nép együttvéve pedig sietve arcra borult a földön, hogy imádják az Urat, Istenüket, és könyörögjenek a mindenható, fölséges Istenhez. 20 Majd az énekesek hallatták hangjukat, s a nagy templom betelt a felhangzó kellemes énekkel. 21 Imával könyörgött a nép a felséges Úrhoz, amíg véget nem ért az Úr szolgálata, és be nem fejezték a teendőket.

22 Akkor leszállt és kiterjesztette kezét Izrael fiainak egész közösségére, hogy Isten áldását vegye ajkára, s az ő nevével dicsekedjen. 23 Ekkor leborultak másodízben, hogy fogadják áldását. 24 Most pedig kérjétek a mindenség Istenét, aki nagy dolgokat vitt véghez az egész földön, aki megsokasította napjainkat anyánk méhétől fogva, és irgalma szerint cselekedett velünk: 25 adja meg nekünk a szív vidámságát, s hogy béke legyen napjainkban Izraelben, örök időkre, 26 hogy Izrael elhiggye: Velünk van Isten irgalma, és megment minket napjaiban! 27 Két népet utál a lelkem, a harmadik pedig nem is nép, hogy gyűlölhetném: 28 akik Szeír hegyén laknak, s a filiszteusok, meg a balga nép, amely Szíchemben lakik. 29 A bölcsesség és fegyelem tanítását ebbe a könyvbe írta Jézus, Sírák fia Jeruzsálemből, aki szívéből újra kiárasztotta a bölcsességet. 30 Boldog, aki ezekben a javakban foglalatoskodik! Aki megszívleli őket, bölcs lesz mindenkor, 31 mert ha ezeket cselekszi, ereje lesz mindenre, mert Isten világosságának nyomában jár.