1 És elméne Roboám Síkembe; mert Síkembe gyűlt fel az egész Izrael, hogy királlyá tegyék őt. 2 Mikor pedig meghallotta ezt Jeroboám, a Nébát fia, aki még Egyiptomban volt, ahová futott Salamon király elől, és Egyiptomban tartózkodék Jeroboám, 3 És hozzá küldvén, elhívatták őt; elmenének Jeroboám és az Izrael egész gyülekezete, és szólának Roboámnak, mondván: 4 A te atyád igen megnehezítette a mi igánkat, de te most könnyebbítsd meg atyádnak kemény szolgálatát, és a nehéz igát, amelyet reánk vetett, és szolgálunk néked. 5 És monda nékik: Menjetek el, és harmadnap múlva jöjjetek vissza hozzám. És a nép elméne. 6 És tanácsot tarta Roboám király a vénekkel, akik Salamon, az ő atyja előtt állottak életében, mondván: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy milyen választ adjak e népnek? 7 És szólának azok, mondván: Ha e mai napon szolgája lész e népnek, és nékik szolgálsz, és választ adsz nékik, és jó szót adsz nékik: mind éltig szolgálnak néked. 8 De ő megveté a vének tanácsát, amelyet néki adtak, és tanácsot tarta az ifjakkal, akik ővele együtt növekedtek fel, és akik udvarában hódoltak néki. 9 És monda azoknak: Micsoda tanácsot adtok ti, hogy választ adjunk e népnek, amely nékem szólván, azt mondja: Könynyebbítsd meg az igát, amelyet reánk vetett a te atyád? 10 És mondának néki az ifjak, akik együtt növekedtek fel ővele: Így szólj ennek a népnek, amely szólván néked, ezt mondja: A te atyád megnehezítette a mi igánkat, te pedig könnyebbítsd meg nékünk; ekképpen szólj nékik: Az én kisujjam vastagabb az én atyám derekánál. 11 Most azért, ha az én atyám reátok nehéz igát vetett, én még nehezebbé teszem a ti igátokat: ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. 12 És elméne Jeroboám és mind az egész nép Roboámhoz harmadnap, amint meghagyta a király, ezt mondván: Jöjjetek hozzám harmadnapon. 13 És a király kemény választ adott a népnek, megvetve a vének tanácsát, amelyet adtak néki;

14 Szóla nékik az ifjak tanácsa szerint, mondván: Ha az én atyám megnehezítette a ti igátokat, én még nehezebbé teszem azt; ha az én atyám ostorral fékezett titeket, én skorpiókkal ostorozlak benneteket. 15 És nem hallgatá meg a király a népet; mert ezt az Úr fordította ekként, hogy megerősítse az Ő beszédét, amelyet szólott az Úr a silóbeli Ahija által Jeroboámnak, a Nébát fiának. 16 Mikor pedig látta az egész Izrael, hogy meg nem hallgatta őket a király, felele az egész nép a királynak ekképpen: Micsoda részünk van nékünk Dávidban? Nincsen nékünk örökségünk az Isai fiában: menj el a te hajlékodba, oh Izrael! Most viseld gondját immár a te házadnak, oh Dávid! Elméne azért az Izrael az ő hajlékiba; 17 Úgyhogy Roboám csak azokon az Izrael fiain uralkodék, akik Júda városaiban laktak. 18 És amikor elküldé Roboám király Adorámot, az adószedőt,megkövezé őt az egész Izrael, és meghala, és maga Roboám király is hamarsággal szekerébe üle, hogy elmeneküljön Jeruzsálembe. 19 Így szakada el az Izrael népe Dávidnak házától mind e mai napig. 20 És lőn, mikor meghallotta az egész Izrael, hogy megjött Jeroboám, érette küldvén, hívaták őt a gyülekezetbe, és királlyá tevék őt az egész Izraelen; senki pedig nem követé Dávidnak házát, hanem csak egyedül a Júda nemzetsége. 21 És mikor megérkezett Roboám Jeruzsálembe, összegyűjté Júda egész házát és Benjámin nemzetségét, száznyolcvanezer válogatott hadra való férfiút, hogy hadakozzanak az Izrael házával, és visszanyerjék az országot Roboámnak, a Salamon fiának. 22 De az Isten beszéde lőn Sémajához, az Isten emberéhez, mondván: 23 Ezt mondjad Roboámnak, a Salamon fiának, a Júda királyának, és az egész Júda és Benjámin házának, és a többi népnek, mondván: 24 Azt mondja az Úr: Fel ne menjetek, és ne hadakozzatok a ti atyátokfiai ellen, az Izrael ellen; térjetek meg mindenki a maga házába, mert tőlem lett e dolog. És ők engedének az Úr beszédének, és visszatérvén, elmenének az Úr beszéde szerint. 25 Jeroboám pedig megépíté Síkemet az Efraim hegyén, és abban lakék; és onnét kimenvén, építé Pénuelt. 26 És monda Jeroboám az ő szívében: Majd visszatér e királyság a Dávid házához;