1 Kiméne pedig Dína, Leának leánya, kit Jákóbnak szült, hogy meglátogassa annak a földnek leányait. 2 És meglátá őt Sekem, a hivveus Hámornak, az ország fejedelmének fia, és elragadá őt, és vele hála és erőszakottesz vala rajta. 3 És ragaszkodék az ő lelke Dínához a Jákób leányához, és megszereté a leányt és szívéhez szólt a leánynak. 4 Szóla pedig Sekem Hámornak az ő atyjának, mondván: Vedd nékem feleségül ezt a leányt. 5 És meghallá Jákób, hogy megszeplősítette Dínát, az ő leányát, fiai pedig a mezőn voltak a barommal, azért veszteg marada Jákób, míg azok megjövének. 6 És kiméne Hámor, Sekem atyja Jákóbhoz, hogy szóljon vele. 7 Mikor Jákób fiai megjövének a mezőről és meghallák a dolgot, elkeseredének s nagyon megharagudtak azok az emberek, hogy ocsmányságot cselekedett Izraelben, Jákób leányával hálván, aminek nem kellett volna történni. 8 És szóla nékikHámor, mondván:Az én fiam Sekem, lelkéből szereti a ti leányotokat, kérlek, adjátok azt néki feleségül. 9 És szerezzetek velünk sógorságot: a ti leányaitokat adjátok nékünk, és a mi leányainkat vegyétek magatoknak, 10 És lakjatok velünk; a föld előttetek van, lakjátok, s kereskedjetek rajta és bírjátok azt. 11 Sekem is monda a Dína atyjának és az ő bátyjainak: Hadd találjak kedvet előttetek, és valamit mondotok nékem, megadom. 12 Akármily nagy jegyadományt és ajándékot kívántok, megadom, amint mondjátok nékem, csak adjátok nékem a leányt feleségül. 13 A Jákób fiai pedig álnokul felelének Sekemnek és Hámornak, az ő atyjának, és szólának, mivelhogy megszeplősítette Dínát, az ő húgukat, 14 És mondának nékik: Nem művelhetjük e dolgot, hogy a mi húgunkat körülmetélkedetlen férfiúnak adjuk; mert ez nékünk gyalázat volna. 15 Veletek csak úgy egyezünk, ha hasonlókká lesztek hozzánk, hogy minden férfiú körülmetélkedjék tiköztetek. 16 Így a mi leányainkat néktek adjuk, és a ti leányaitokat magunknak vesszük, veletek lakozunk, és egy néppé leszünk; 17 Hogyha pedig nemhallgattok reánk, hogy körülmetélkedjetek: felvesszük a mi leányunkat és elmegyünk. 18 És tetszék azoknak beszéde Hámornak, és Sekemnek, a Hámor fiának.

19 Nem is halasztá az ifjú a dolog véghezvitelét, mivelhogy igen szerette a Jákób leányát; néki pedig atyja házanépe között mindenkinél nagyobb becsülete volt. 20 Elméne azért Hámor és Sekem az ő fia az ő városuk kapujába; és szólának az ő városuk férfiaival, mondván: 21 Ezek az emberek békességesek velünk, hadd lakjanak e földön, és kereskedjenek benne, mert ímé e föld elég tágas nékik; az ő leányaikat vegyük magunknak feleségül, és ami leányainkat adjuk nékik. 22 De csak úgy egyeznek bele e férfiak, hogy velünk lakjanak és egy néppé legyenek velünk, ha minden férfiú körülmetélkedik közöttünk, amiképpen ők is körül vannak metélkedve. 23 Nyájaik, jószáguk, ésminden barmuk nemde nem miéink lesznek-é? Csak egyezzünk meg velük, akkor velünk laknak. 24 És engedtek Hámornak, és Sekemnek, az ő fiának mindenek, akik az ő városa kapuján kijárnak, és körülmetélkedék minden férfiú, aki az ő városa kapuján kijára. 25 És lőn harmadnapon, mikor ezek a seb fájdalmában voltak, a Jákób két fia, Simeon és Lévi, Dínának bátyjai, fegyvert ragadának s bátran a városra ütének és minden férfit megölének. 26 Hámort, és az ő fiát, Sekemet fegyver élére hányták, és elvitték Dínát a Sekem házából, és kimenének. 27 A Jákób fiai a megölteknek esének és feldúlák a várost, mivelhogy megszeplősítették az ő húgukat. 28 Azok juhait, barmait, szamarait, és valami a városban és amezőn volt, elvitték. 29 És minden gazdagságukat, minden gyermekeiket és feleségeiket fogva vitték és elrablák, és mindent ami a házban volt. 30 Ésmonda Jákób Simeonnak és Lévinek: Megháborítottatok engem, és utálatossá tettetek e föld lakosai előtt, a kananeusok és perizeusok előtt; én pedig kevesed magammal vagyok, és ha összegyűlnek ellenem, levágnak, és eltörölnek engem, mind házam népével egybe. 31 Azok pedigmondának:Hátmint tisztátalan személlyel, úgy kellett-é bánni ami húgunkkal?