1 Monda pedig az Isten Jákóbnak: Kelj fel, eredj fel Bételbe és telepedjél le ott; és csinálj ott oltárt amaz Istennek, aki megjelenék néked, mikor a te bátyád Ézsaú előtt futsz vala. 2 Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mindazoknak, kik vele voltak: Hányjátok el az idegen isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket. 3 És keljünk fel, és menjünk fel Bételbe, hogy csináljak ott oltárt annak az Istennek, aki meghallgatott engem az én nyomorúságom napján, és velem volt az úton, amelyen jártam. 4 Átadák azért Jákóbnak mind az idegen isteneket, kik náluk voltak, és füleikből a függőket, és elásá azokat Jákób a cserfa alatt, mely Sekem mellett volt. 5 És elindulának. De Istennek rettentése volt a körültök való városokon, és nem üldözék a Jákób fiait. 6 Eljuta azért Jákób Lúzba, mely Kánaán földjén van, azaz Bételbe, ő maga és az egész sokaság, mely ővele volt. 7 És építe ott oltárt, és nevezé a helyet Él-Bételnek, mivel ott jelent meg néki az Isten, mikor az ő bátyja előtt fut vala. 8 És meghala Débora, a Rebeka dajkája, és eltemeték Bételen alól egy cserfa alatt, és nevezék annak nevét Allon-Báhutnak. 9 Az Isten pedig ismét megjelenék Jákóbnak, mikor ez jöve Mezopotámiából, és megáldá őt. 10 És monda néki az Isten: A te neved Jákób; de ne neveztessék többé a te neved Jákóbnak, hanem Izrael légyen neved. És nevezé nevét Izraelnek. 11 És monda néki az Isten (Elohim): Én vagyok a Mindenható Isten (El Shaddai), növekedjél és sokasodjál, nép és népek sokasága légyen tőled; és királyok származzanak a te ágyékodból. 12 És a földet, melyet adtam Ábrahámnak és Izsáknak, néked adom azt, utánad pedig a te magodnak adom azt a földet. 13 És felméne őtőle az Isten azon a helyen, ahol vele szólott. 14 Jákób pedig emlékoszlopot állíta azon a helyen, ahol szólott vele, kőoszlopot; és áldozék azon italáldozattal, és önte arra olajat. 15 És nevezé Jákób a hely nevét, ahol az Isten szólott ővele, Bételnek.

16 És elindulának Bételből, s mikor Efratától, hogy odaérjenek, már csak egy dűlőföldre voltak, szüle Ráhel, és nehéz volt az ő szülése. 17 S vajúdása közben monda néki a bába: Ne félj, mert most is fiad lesz. 18 És mikor lelke kiméne, mert meghala, nevezé nevét Benóninak, az atyja pedig nevezé őt Benjáminnak. 18 És meghala Ráhel, és eltemetteték az Efratába, azaz a Betlehembe vivő úton. 20 És emlékoszlopot állíta Jákób az ő sírja fölött. Ráhel sírjának emlékoszlopa az mind e mai napig. 21 Azután tovább költözék Izrael, és a Héder tornyán túl voná fel sátorát. 22 Lőn pedig, mikor Izrael azon a földön lakozék, elméne Rúben, és hála Bilhával, az ő atyjának ágyasával, s meghallá Izrael. Valának pedig a Jákób fiai tizenketten. 23 Lea fiai: Jákób elsőszülötte Rúben, azután Simeon, Lévi, Júda, Izsakár és Zebulon. 24 Ráhel fiai: József és Benjámin. 25 A Ráhel szolgálójának Bilhának fiai: Dán és Naftali. 26 A Lea szolgálójának Zilpának fiai: Gád és Áser. Ezek a Jákób fiai, akik születtek néki Mezopotámiában. 27 És eljuta Jákób Izsákhoz, az ő atyjához Mamréba, Kirját-Arbába, azaz Hebronba, ahol Ábrahám és Izsák tartózkodnak vala. 28 Valának pedig Izsák napjai száznyolcvan esztendő. 29 És kilehelé lelkét Izsák és meghala, és temetteték az ő eleihez vén korban, bételvén az élettel; és eltemeték őt az ő fiai, Ézsaú és Jákób.