1 József pedig aláviteték Egyiptomba és megvette őt az izmáelitáktól, kik őt odavitték, egy egyiptomi ember, Pótifár, a fáraó főembere, a testőrök főhadnagya. 2 És az Úr Józseffel volt, és áldott ember volt, és az ő egyiptomi urának házában volt. 3 Látá pedig az ő ura, hogy az Úr van ővele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent áldottá tesz az ő kezében: 4 Kedvessé lett azért József az ő ura előtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, amije volt, kezére bízá. 5 És lőn az időtől fogva, hogy házának és amije volt, mindenének gondviselőjévé tevé, megáldá az Úr az egyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása volt mindenen, amije csak volt a házban és a mezőn. 6 Mindent azért, valamije volt, József kezére bízta; és semmire sem volt gondja mellette, hanemha az ételre,melyet megeszik vala. József pedig szép termetű és szép orcájú vala. 7 És lőn ezek után, hogy az ő urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem. 8 Ő azonban vonakodék s monda az ő ura feleségének: Ímé, az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az ő háza dolgaira, és amije van, mindenét az én kezemre bízá. 9 Senki sincs nálamnál nagyobb az ő házában; és tőlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és hogyan vétkezném az Isten ellen? 10 És lőn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de ő nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön. 11 Lőn egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közül senki sem volt ott benn a házban, 12 És megragadá őt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Ő pedig ott hagyá ruháját az asszony kezében, elfuta és kiméne. 13 És mikor látja vala az asszony, hogy az a maga ruháját az ő kezében hagyta, és kifutott: 14 Össze hívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fennszóval kiálték. 15 És lőn, amint hallja vala, hogy fennszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.

16 Megtartá azért az ő ruháját magánál, míg az ő ura haza nem jöve. 17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, akit idehoztál, hogy szégyent hozzon reám. 18 És mikor fennszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta. 19 És lőn, amint hallja az ő ura az ő feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede. 20 Vevé azért Józsefet az ő ura és veté őt a tömlöcbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott volt a tömlöcben. 21 De az Úr Józseffel volt, és kiterjeszté reá az Ő kegyelmességét és kedvessé tevé őt a tömlöctartó előtt. 22 És a tömlöctartó mindazokat a foglyokat, kik a tömlöcben voltak, József kezébe adá, úgyhogy ami ott történik vala, minden őáltala történék. 23 És semmi gondja nem volt a tömlöctartónak azokra, amelyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr Józseffel volt, és valamit cselekszik vala, az Úr áldottá tette azt.