1 És lőn abban az időben, hogy Júda elméne az ő atyjafiaitól, és betére egy adullámbeli férfiúhoz, kinek neve Hira volt. 2 És meglátá ott Júda egy Súa nevű kánaánbeli férfiúnak leányát, és elvevé azt, és beméne hozzá. 3 És az fogada méhében és szüle fiat, és nevezé nevét Hérnek. 4 És ismét fogadaméhében, s fiat szüle, és nevezé nevét Ónánnak. 5 Még egyszer szüle fiat, és nevezé nevét Sélának, és mikor azt szülé, Kezibben volt. 6 És vett Júda az ő elsőszülött fiának, Hérnek feleséget, ennek neve Támár volt. 7 De Hér, Júdának elsőszülött fia gonosz volt az Úr szemei előtt, ésmegölé őt az Úr. 8 És monda Júda Ónánnak: Eredj be a te bátyád feleségéhez, és vedd feleségül mint sógor, és támassz magot bátyádnak. 9 Ónán pedig tudja vala, hogy a magzat nemlesz az övé, azért valamikor az ő bátyja feleségéhez bemegy vala, földre vesztegeti vala el a magot, hogy bátyjának magot ne támasszon. 10 És gonoszságnak tetszék az Úr szemei előtt, amit cselekszik vala, annak okáért megölé őt is. 11 És monda Júda Támárnak, az ő menyének: Maradj özvegyen addig a te atyádházában, míg az én fiam, Séla felnevekedik. Mert így gondolkodik vala: Netalán ez is meghal, mint az ő bátyjai. Elméne azért Támár, és marada az ő atyja házában. 12 Sok idő múlva meghala Súa leánya, a Júda felesége. Júda pedig megvigasztalódék és elméne az ő juhainak nyírőihez, barátjával, az adullámbeli Hirával Timnába. 13 Hírül adák pedig Támárnak mondván: Ím, a te ipad Timnábamegy juhainak nyírésére. 14 Leveté azért magáról özvegyi ruháját, elfátyolozá és beburkolá magát, és leüle Enajim apujába, mely a Timnába vezető úton van; mert látja vala, hogy felnevekedék Séla, és mégsem adák őt annak feleségül. 15 Meglátá pedig őt Júda, és tisztátalan személynek gondolá, mivelhogy befedezte orcáját. 16 És hozzá tére az útra és monda: Engedd meg kérlek, hogy bemenjek hozzád, mert nem tudja vala, hogy az ő menye az. Ez pedig monda: Mit adsz nékem, ha bejössz hozzám? 17 És felele: Küldök néked az én nyájamból egy kecskefiat. És azmonda: Adszé zálogot, míg megküldöd?

18 És monda: Micsoda zálogot adjak néked? És monda: Gyűrűdet, gyűrűd zsinórját és pálcádat, mely kezedben van. Odaadá azért néki, és beméne hozzá, és teherbe ejté. 19 Azután felkele és elméne, és leveté magáról a fátyolt; és felvevé az ő özvegyi ruháját. 20 És megküldé Júda a kecskefiat az ő adullámbeli barátjától, hogy visszavegye a zálogot az asszonytól, de nem találá azt. 21 És megkérdé a helység férfiait, mondván: Hol van az a felavatott parázna nő, aki Enajim mellett az útfélen vala? És azok mondának: Nem volt erre felavatott parázna nő. 22 Visszatére tehát Júdához, és monda: Nem találám azt meg, a helység lakosai is azt mondták: Nem volt erre felavatott parázna nő. 23 És monda Júda: Tartsa magának, hogy csúffá ne legyünk; ímé, én megküldöttem ezt a kecskefiat, te pedig nem találtad meg őt. 24 És lőn mintegy három hónap múlva, jelenték Júdának, mondván: Támár a te menyed paráználkodott, és ímé terhes is a paráznaság miatt. És monda Júda: Vigyétek ki őt, és égettessék meg. 25 Mikor pedig kivitetnék, elkülde az ő ipához, mondván: Attól a férfiútól vagyok terhes, akiéi ezek. Ésmondá: Ismerdmeg, kérlek, kié e gyűrű, e zsinór és e pálca. 26 És megismeré Júda és monda: Igazabb ő nálamnál, mert bizony nem adám őt az én fiamnak Sélának; de nem ismeré őt Júda többé. 27 És lőn az ő szülésének idején, ímé ikrek voltak az ő méhében. 28 És lőn, hogy szülése közben az egyik kinyújtá kezét, és fogá a bába és veres fonalat köte reá, mondván: Ez jött ki először. 29 De lőn, hogy amikor visszavoná kezét, ímé az ő testvére jöve ki. És mondá a bába: Hogy törtél te magadnak rést? Azért nevezé nevét Pérecnek. 30 És utána kijöve az ő testvére kinek veres fonál volt kezén; és nevezé nevét Zeráhnak.