1. Ebben az időben Júda elköltözött testvéreitől, és sátrát egy Hira nevű adullámi embernél ütötte fel. 2. Ott meglátta az egyik kánaánitának, Suának a lányát. Feleségül vette és vele élt. 3. Az fogant és fiút szült, akit Ernek nevezett. 4. Másodszor is fogant, fiút szült, s Onannak nevezte. 5. Majd ismét szült egy fiút, s Selának nevezte. Keszibben tartózkodott, amikor ezt szülte. 6. Júda az elsőszülött Er számára egy Támár nevű feleséget vett. 7. Ő azonban, Júda elsőszülöttje bűnös volt Isten szemében, ezért Isten elvette életét. 8. Júda azt mondta Onannak: "Élj bátyád feleségével, teljesíts vele szemben a sógori kötelességet, s így gondoskodj utódról bátyád számára." 9. Mivel Onan tudta, hogy az utód nem az övé lesz, azért valahányszor együtt volt bátyja feleségével, magját a földre ontotta, nehogy utódot támasszon bátyjának. 10. Istennek nem tetszett, amit művelt, azért ő is meghalt. 11. Ezután Júda így szólt menyéhez, Támárhoz: "Térj vissza atyád házába, özvegyként, amíg a fiam, Sela, fel nem nő." Arra gondolt ugyanis, hogy meghalhat az is, mint testvérei. Támár elköltözött és visszatért apja házába. 12. Hosszabb idő elmúltával meghalt Sua leánya, Júda felesége. Júda a gyászidő letelte után elment barátjával, az adullámi Hirával Timnába a juhait nyírni. 13. Mikor Támárnak megvitték a hírt: "Íme apósod Timnába jön a juhait nyírni", 14. letette özvegyi ruháját, fátyolt vett magára, befödte arcát és leült Enajim bejáratához, amely a Timna felé vezető úton van. Látta ugyanis, hogy Sela már felnőtt, mégse adták őt hozzá feleségül. 15. Júda észrevette és rossz nőnek tartotta, mivel az arca el volt fedve. 16. Odament hozzá az út szélére és megszólította: "Gyere, veled akarok hálni." Nem tudta ugyanis, hogy a saját menye. Az így válaszolt: "Mit adsz, ha velem hálhatsz?" 17. Küldök egy kecskebakot a nyájból" - felelte. Azt mondta: "Ha zálogot adsz, amíg azt elküldöd." 18. "Milyen zálogot adjak?" - kérdezte. Azt felelte: "A pecsétgyűrűdet a zsineggel és a botodat, amit a kezedben tartasz." Neki adta, hált vele, és az teherbe esett.

19. Azután felállt és elment, letette a fátyolt és újra felöltötte özvegyi ruháját. 20. Júda adullámi barátjával elküldte a kecskebakot, hogy visszakapja a zálogot az asszonytól, de az már nem volt ott. 21. Megkérdezte a helység embereit: "Hol van az a parázna nő, aki Enajimban az úton szokott ülni?" Azok ezt válaszolták: "Itt nem volt parázna nő." 22. Erre visszatért Júdához és mondta: "Nem találtam meg, s a helység emberei azt állították, hogy ott nem volt parázna nő." 23. Júda így felelt: "Akkor tartsa meg magának, csak ne legyünk gúny tárgyává. Elküldtem a kecskebakot, de nem találtad meg." 24. Mintegy három hónappal később jelentették Júdának: "A menyed félrelépett és paráznaság miatt teherbe esett." Júda ezt mondta: "Vigyétek ki, meg kell égetni." 25. De amikor ki akarták vinni, elküldött apósához, s ezt üzente: "Attól a férfitól estem teherbe, akiéi ezek a holmik." És folytatta: "Nézz csak utána, kié ez a pecsétgyűrű, ez a zsineg és ez a bot." 26. Amikor Júda meglátta a holmikat, így szólt: "Igaza van velem szemben: miért nem adtam fiamnak, Selának feleségül?" De többé már nem élt vele. 27. Eljött a szülés ideje, és ikrek voltak méhében. 28. Miközben szült, az egyik előre nyújtotta kezét. A bába vörös fonalat vett, a kezére kötötte és így szólt: "Ez jött ki elsőnek." 29. De az újra visszahúzta a kezét és testvére jött ki. Erre így szólt: "Mihez csinálsz magadnak nyílást?" - és Perecnek nevezték. 30. Azután kijött a testvére, akinek kezén a vörös fonál volt. Őt Szeráchnak nevezték el.