1 József pedig az ő atyja orcájára borula és siránkozék felette és csókolgatá őt. 2 És megparancsolá József az ő szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be az ő atyját; és bebalzsamozák az orvosok Izraelt. 3 Mikor negyven nap eltelék, mert akkorra telnek be a bebalzsamozás napjai, siraták őt az egyiptombeliek hetven napig. 4 És elmúlának az ő siratásának napjai, és szóla József a fáraó házanépéhez, mondván: Ha kedves vagyok előttetek, szóljatok kérlek a fáraónak, mondván: 5 Az én atyám engem megesketett, mondván: Ímé, énmeghalok; az én síromba, melyet Kánaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most hát kérlek, hadd menjek el, és temessem el az én atyámat, azután visszatérek. 6 És monda a fáraó: Eredj el és temesd el a te atyádat, amint megesketett téged. 7 Elméne azért József, hogy az ő atyját eltemesse, és vele együtt felmenének mind a fáraó szolgái, az ő házának vénei és Egyiptom földjének minden vénei. 8 Józsefnek is egész háznépe; és az ő bátyjai, és az ő atyjának háznépe; csak gyermekeiket, juhaikat és barmaikat hagyták a Gósen földjén. 9 Felmenének annak felette ővele szekerek is és lovagok, úgyhogy igen nagy sereg volt. 10 Mikor eljutának Atád szérűjéhez, mely a Jordánon túl van, nagy és keserves sírással sírának ott. József pedig hét napig gyászolá az ő atyját. 11 És láták az ország lakosai, a Kánaán népe azt a gyászt Atád szérűjénél, ésmondának: Keserves gyásza ez az egyiptombelieknek. Azért nevezék azt a helyet Ábel Micrajimnak, mely a Jordánon túl van. 12 Akképpen cselekedének azért Jákóbbal az ő fiai, amiképpen megparancsolta nékik. 13 Elvitték ugyanis őt az ő fiai Kánaán földjére és eltemeték őt a Makpela mezőnek barlangjába, melyet Ábrahámamezővel együtt temetésre való örökségnek vett a hitteus EfrontólMamrénak átellenében. 14 És visszatére József Egyiptomba, ő, és az ő atyjafiai, és mindazok, akik vele fölmentek az ő atyjának temetésére, minekutána eltemette az ő atyját.

15 Amint láták József bátyjai, hogy az ő atyjukmeghalt, eztmondják vala: Hátha gyűlölni fog minket József, és visszaadja nékünk mindazt a gonoszt, amit rajta elkövettünk. 16 Üzenetet küldének azért Józsefhez, mondván: A te atyád megparancsolta nékünk az ő holta előtt, mondván: 17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk téged, bocsásd meg a te atyádfiainak vétkét és bűnüket, mert gonoszul cselekedtek ellened. Most azért bocsásd meg azoknak vétkét, akik a te atyád Istenét szolgálják. József pedig sír vala, mikor ezt mondták néki. 18 Járulának pedig őhozzá az ő testvérei is, és leborulának előtte és mondának: Ímé, mi a te szolgáid vagyunk. 19 József pedig monda: Ne féljetek: avagy Isten gyanánt vagyok-é én? 20 Ti gonoszt gondoltatok ellenem, de Isten azt jóra gondolta fordítani, hogy cselekedjék úgy amint ma, hogy sok nép életét megtartsa. 21 Most annak okáért ne féljetek: Eltartalak én titeket és a ti gyermekeiteket. És megvigasztalá őket és szívükre beszéle. 22 József pedig Egyiptomban lakozék; mind ő, mind az ő atyjának házanépe. És éle József száztíz esztendeig. 23 És látá József Efraimtól harmad ízben való fiait. Manasse fiának, Mákirnak is születtek József térdén gyermekei. 24 És monda József az ő testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz titeket e földről arra a földre, melyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 És megesketé József Izrael fiait, mondván: Mikor az Isten titeket bizonynyal meglátogat, vigyétek fel innen az én csontjaimat magatokkal. 26 És meghala József száztízesztendős korában, és bebalzsamozák, és koporsóba tevék Egyiptomban.