1 Akkor József reá borult atyja orcájára; és sírt felette és csókolta őt. 2 Aztán megparancsolta József szolgáinak, az orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját; és bebalzsamozták az orvosok Izráelt. 3 Ebben eltelt negyven nap; mert ennyi időbe kerül a bebalzsamozás; siratták pedig őt az egyiptomiak hetven napig. 4 Mikor elmúltak siratásának napjai, szólott József Faraó háznépének, mondván: Ha találtam valami kedvességet szemeitekben, juttassátok, kérlek, Faraó füleibe, mondván: 5 Az én atyám megesketett engem, és azt mondta: Most én meghalok; síromba, melyet Kanaán földjén ástam magamnak, oda temess el engem. Most tehát hadd menjek fel, kérlek, hogy eltemessem atyámat; azután visszajövök. 6 Erre azt mondta Faraó: Eredj fel és temesd el atyádat, amiképpen megesketett téged. 7 Felment tehát József atyját eltemetni; és vele mentek mind Faraó szolgái, házának vénei, és Egyiptom országának vénei mind, 8 és Józsefnek egész háza, testvérei és atyja háznépe; csak kicsinyeiket, juhaikat és marháikat hagyták Gósen földjén. 9 De mentek vele szekerek is, lovasok is; úgyhogy a tábor igen tekintélyes lett. 10 Mikor Goren Há-Átádhoz érkeztek; mely a Jordánon túl van, ott egy igen nagy és méltóságos gyászszertartást rendeztek; József pedig hétnapi gyászt tartott atyjáért. 11 Mikor az ország lakosai, a kanaániak látták a gyászt Goren Há-Átádban, azt mondták: Súlyos gyásza ez az egyiptomiaknak; ezért nevezték el azt Ábél-Micraimnak, mely a Jordánon túl van. 12 Azután úgy cselekedtek vele fiai, amint megparancsolta nekik. 13 Tudniillik elvitték őt fiai Kanaán földjére és eltemették őt a Makpélá mezejének barlangjába; melyet Ábrahám vett a mezővel együtt tulajdon sírhelyül a hitti Efrontól, Mamrétól keletre. 14 Aztán visszatért József Egyiptomba, ő és testvérei és mindazok, akik felmentek vele atyját eltemetni; miután atyját eltemette. 15 Mikor látták József testvérei, hogy atyjuk meghalt, azt gondolták: Ha József ellenünk támad, akkor bőven visszaadhatja nekünk mindazt a gonoszt, amit elkövettünk vele; 16 tehát megállapították Józsefnek mondván: A te atyád megparancsolta halála előtt, mondván:

17 Így szóljatok Józsefhez: Kérünk, bocsásd meg testvéreid vétkét és azt a bűnüket, hogy oly gonoszt követtek el ellened; most tehát bocsásd meg, kérünk, vétkünket, kik atyád Istenének vagyunk szolgái. És József sírt, mikor beszéltek hozzá. 18 Akkor odamentek testvérei is és leborultak előtte; és azt mondták: Itt vagyunk neked szolgákul! 19 De József azt mondta nekik: Ne féljetek; mert vajon Isten helyett vagyok-e én? 20 Ami pedig titeket illet, ti rosszat gondoltatok ellenem; Isten jónak gondolta azt azért, hogy azt cselekedje, mint van a mai nap, hogy életben tartson egy nagy népet. 21 Most tehát ne féljetek, én eltartalak titeket és kicsinyeiteket; és megvigasztalta őket és a szívökre beszélt. 22 Így lakott József Egyiptomban, ő és atyja háza; és élt József száztíz esztendőt. 23 És látta József Efraimnak harmadízen való fiait; Mákírnak, Manassé fiának fiai is József térdein születtek. 24 És azt mondta József testvéreinek: Én meghalok; de Isten bizonnyal meglátogat titeket és felvisz benneteket ebből az országból abba az országba, melyre nézve megesküdött Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. 25 És megeskette József Izráel fiait, mondván: Bizonnyal meglátogat Isten titeket, vigyétek fel tehát csontjaimat innét. 26 És meghalt József száztíz esztendős korában; és bebalzsamozták őt, és koporsóba tették Egyiptomban.