1 Akkor szólította Jákób a fiait; És azt mondta: gyülekezzetek össze, Hadd hirdessem nektek, ami érni fog Benneteket a napok végén. 2 Gyűljetek össze és hallgassatok, Jákób fiai; Hallgassatok Izráelre, atyátokra. 3 Rúben, te vagy elsőszülöttem, Erőm, és tehetségemnek zsengéje; Fölényes felségben, fölényes erőben. 4 Lobogó, mint a víz, ne légy fölényes. Mert fölhágtál atyád ágyára; Akkor megfertőztetted fekhelyemet. Felhágott. 5 Simeon és Lévi testvérek; Kardjaik erőszak eszközei. 6 Tanácsukba ne menjen bele lelkem, Gyülekezetükkel ne egyesüljön dicsőségem; Mert haragjukban embert öltek, És jókedvükben ökröt bénítottak. 7 Átkozott a haragjuk, hogy oly erős volt, És a dühük, hogy oly kemény volt; Elosztom őket Jákóbban, És szétszórom őket Izráelben. 8 Júda, te vagy, akit dicsérnek testvéreid, Kezed ellenségeid nyakán van; És meghajolnak előtted atyádnak fiai. 9 Kölyökoroszlán Júda, zsákmánytól keltél fel, fiam; Leguggolt, lehevert, mint hím oroszlán És mint egy nőstény oroszlán, ki kelti fel? 10 Jogar nem távozik el Júdától, És kormánypálca lábai közül; Mígnem elérkezik Siló, És azé lesz a népek engedelmessége. 11 A szőlőtőkéhez köti szamarát, És a venyigéhez szamárcsikaját; A borban mossa ruháját És szőlő vérében a köpönyegét. 12 Bortól ködösek szemei És tejtől fehérek fogai. 13 Zebulon a tengerpart irányában lakik; És pedig ő a hajók révpartja irányában, Hátsó oldala pedig Cidon irányában van. 14 Izsakhár csontos szamár; A cserények között hever. 15 Mikor látta a nyugalmat, hogy jó, És az országot, hogy kies; Vállát teherhordásra hajtotta, És robotos szolgává lett. 16 Dán úgy ítéli a maga népét, Mint Izráel akármelyik törzse. 17 Dán kígyó lesz az úton. Szarvas kígyó az ösvényen; Mely megcsípi a ló sarkát, lovagja hanyatt esik. 18 [Szabadításodra várok Uram!] 19 Gád, portyázók törnek be rá; De ő reá tör sarkukra. 20 Áser, kövér a kenyere; És ő ad királyi csemegéket. 21 Naftali barangoló szarvas; Szép mondásokat ád. 22 Termő tő hajtása József, Forrásnál levő termő tő hajtása; Hajtásai felülmennek a kőfalon. 23 Mikor kihívják őt és lövöldözik; És íjászok támadják őt:

24 Mozdulatlanságban marad íja; De rugékonyak kezei, karjai, Jákób hatalmasának kezeitől, Onnét, ahol van pásztor, Izráel sziklája. 25 Atyád Istenétől, aki segítsen, És a Mindenhatótól, aki megáldjon Égi áldásokkal onnét felülről, Az alant elterülő hullámár áldásaival; Az emlők és anyaméh áldásaival. 26 Atyád áldásai, melyek meghaladják Szüleim áldásait az örök halmok határáig; Legyenek Józsefnek fején, Testvérei felkentjének feje tetején. 27 Benjámin ragadozó farkas, Reggel zsákmányt eszik; És estére martalékot oszt. 28 Ezek összesen az Izráel tizenkét törzse; és ez az, amit mondott nekik atyjuk, mikor megáldotta őket. Mindenikőjüket a neki megfelelő áldással áldotta meg. 29 Aztán parancsolatot adott nekik és így szólt hozzájuk: Mikor én népemhez gyűjtetem, temessetek engem atyáimhoz, abba a barlangba, mely a hitti Efron mezején van. 30 Abba a barlangba, mely Kanaán földjén a Mamrétól keletre levő Makpélá mezején van; melyet Ábrahám vett meg a mezővel együtt a hitti Efrontól tulajdon sírhelyül. 31 Oda temették Ábrahámot és feleségét Sárát, oda temették Izsákot és feleségét, Rebekát; és oda temettem Leát. 32 A mező és a barlang, mely benne van, meg van véve Hét fiaitól. 33 Mikor elvégezte Jákób a fiainak való parancsolást, felszedte lábait az ágyra; és meghalt és népeihez gyűjtetett.