1 És szóla az Úr Mózesnek, mondván: 2 Nékem szentelj minden elsőszülöttet, valami megnyitja az ő anyjának méhét az Izrael fiai között, akár ember, akár barom, enyém legyen az. 3 És monda Mózes a népnek: Megemlékezzél e napról, melyen kijöttetek Egyiptomból, a szolgálatnak házából; mert hatalmas kézzel hozott ki onnan titeket az Úr; azért ne egyetek kovászost. 4 Ma mentek ki, az Abib hónapban. 5 És hamajd bevisz téged az Úr a kananeusok, meg hitteusok, meg emoreusok, meg hivveusok és jebuzeusok földjére, amelyről megesküdött a ti atyáitoknak, hogy néked adja azt a tejjel és mézzel folyó földet: akkor ebben a hónapban végezd ezt a szertartást. 6 Hét napon át kovásztalan kenyeret egyél, a hetedik napon pedig ünnepet ülj az Úrnak. 7 Kovásztalan kenyeret egyél hét napon át, és ne láttassék nálad kovászos kenyér, se kovász ne láttassék a te egész határodban. 8 És add tudtára a te fiadnak azon a napon, mondván: Ez amiatt van, amit az Úr cselekedett velem, amikor kijövék Egyiptomból. 9 És legyen az néked jel gyanánt a te kezeden és emlékezetül a te szemeid előtt azért, hogy az Úr törvénye a te szádban legyen, mert hatalmas kézzel hozott ki téged az Úr Egyiptomból. 10 Tartsd meg azért ezt a rendelést annak idejében esztendőről esztendőre. 11 Ha pedig bevisz téged az Úr a kananeusok földjére, amiképpen megesküdött néked és a te atyáidnak, és azt néked adja: 12 Az Úrnak ajánld fel akkor mindazt, ami az ő anyjának méhét megnyitja, a baromnak is, ami néked lesz, minden méhnyitó fajzását; a hímek az Úré. 13 De a szamárnak minden első fajzását báránnyal váltsd meg, ha pedig meg nem váltod, szegd nyakát. Az embernek is minden elsőszülöttét megváltsd a te fiaid közül. 14 És ha egykor a te fiad téged megkérdez, mondván: Micsoda ez? Akkor mondd néki: Hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból, a szolgálatnak házából.

15 És lőn, mikor a fáraó megátalkodottan vonakodék minket elbocsátani: megöle az Úr minden elsőszülöttet Egyiptom földjén, az ember elsőszülöttétől a barom első fajzásáig; azért áldozok én az Úrnak minden hímet, amely anyja méhét megnyitja, és megváltom az én fiaimnak minden elsőszülöttét. 16 Legyen azért jel gyanánt a te kezeden és homlokkötő gyanánt a te szemeid előtt, mert hatalmas kézzel hozott ki minket az Úr Egyiptomból. 17 És lőn, amikor elbocsátá a fáraó a népet, nem vitte őket Isten a filiszteusok földje felé, noha közel volt az; mert monda az Isten: Netalán mást gondol a nép, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. 18 Kerülő úton vezeté azért Isten a népet, a Vörös tenger pusztájának útján; és fölfegyverkezve jöttek ki Izrael fiai Egyiptom földjéről. 19 És Mózes elvitte magával a József csontjait is, mert megesketvén megeskette Izrael fiait, mondván: Meglátogatván meglátogat titeket az Isten, akkor az én csontjaimat felvigyétek innen magatokkal. 20 És elindulának Szukkótból és táborba szállának Etámban, a puszta szélén. 21 Az Úr pedig megy vala előttük nappal felhőoszlopban, hogy vezérelje őket az úton, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy világítson nékik, hogy éjjel és nappal mehessenek. 22 Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.