1 Az Úr pedig monda Mózesnek: Lásd, Istenévé teszlek téged a fáraónak, Áron pedig, a te atyádfia, szószólód lészen. 2 Te mondj el mindent, amit néked parancsolok; Áron pedig, a te atyádfia mondja meg a fáraónak, hogy bocsássa el Izrael fiait az ő földjéről. 3 Én pedig megkeményítem a fáraó szívét, és megsokasítom az én jeleimet és csodáimat Egyiptom földjén. 4 És a fáraó nem hallgat reátok; akkor én kezemet Egyiptomra vetem és kihozom az én seregeimet, az én népemet, az Izrael fiait Egyiptom földjéről, nagy büntető ítéletek által. 5 S megtudják az egyiptombeliek, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyújtom kezemet Egyiptomra, és kihozomaz Izrael fiait őközülük. 6 És cselekedék Mózes és Áron, amint parancsolta nékik az Úr; úgy cselekedének. 7 Mózes pedig nyolcvanesztendős, és Áron nyolcvanhárom esztendős vala, amikor a fáraóval beszéltek. 8 És szóla az Úr Mózesnek és Áronnak mondván: 9 Ha szól hozzátok a fáraó mondván: tegyetek csodát; akkor mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és vesd a fáraó elé; kígyóvá lesz. 10 Beméne azért Mózes és Áron a fáraóhoz, és úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta; veté Áron az ő vesszejét a fáraó elé és az ő szolgái elé, és az kígyóvá változott. 11 És előhívá a fáraó is a bölcseket és varázslókat, és azok is, Egyiptom írástudói, úgy cselekedének az ő titkos mesterségükkel. 12 Elveté ugyanis mindegyik az ő vesszejét és kígyókká lettek; de az Áron vesszeje elnyelé azok vesszejét. 13 És megkeményedék a fáraó szíve, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta az Úr. 14 Az Úr pedig monda Mózesnek: Kemény a fáraó szíve, nem akarja a népet elbocsátani. 15 Eredj a fáraóhoz reggel; ímé ő kimegy a vízhez, és állj eleibe a folyóvíz partján, és a vesszőt, amely kígyóvá változott, vedd kezedbe. 16 És mondd néki: Az Úr, a héberek Istene küldött engem hozzád, mondván: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem a pusztában; de ímé, mindez ideig meg nem hallgattál. 17 Így szólt az Úr: Erről tudod meg, hogy én vagyok az Úr: Ímé, énmegsújtom a vesszővel, amely kezemben van, a vizet, amely a folyóban van, és vérré változik.

18 És a hal, amely a folyóvízben van, meghal, a folyóvíz pedig megbüdösödik, és irtózni fognak az egyiptombeliek vizet inni a folyóból. 19 Monda azért az Úr Mózesnek: Mondd Áronnak: Vedd a te vessződet és nyújtsd ki kezedet Egyiptom vizeire; azoknak folyóvizeire, csatornáira, tavaira és minden vízfogóira, hogy vérré legyenek és vér legyen Egyiptom egész földjén, mind a fa-, mind a kőedényekben. 20 Mózes és Áron pedig úgy cselekedének, amint az Úr parancsolta. És felemelé a vesszőt és megsújtá a vizet, amely a folyóban volt a fáraó előtt és az ő szolgái előtt, és mind vérré változék a víz, amely a folyóban volt. 21 A hal pedig, amely a folyóvízben volt, meghala, és megbüdösödék a folyóvíz, és nem ihatának az egyiptombeliek a folyónak vizéből; és vér volt az egész Egyiptom földjén. 22 De úgy cselekedének Egyiptom írástudói is az ő varázslásukkal, és kemény maradt a fáraó szíve és nem hallgata reájuk; amint az Úr megmondotta. 23 És elfordula a fáraó és hazaméne, és ezen sem indula meg az ő szíve. 24 Az egyiptombeliek pedig mindnyájan ássák vala a folyóvíz mellékét vízért, hogy ihassanak; mert nem ihatják vala a folyó vizét. 25 És hét nap telék el, amióta az Úr megsújtotta a folyóvizet.