1 És monda az Úr Mózesnek: Menj a fáraóhoz és beszélj vele: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem: 2 Mert ha nem akarod elbocsátani, és tovább is tartóztatod őket: 3 Ímé, az Úr keze lesz a te mezei barmaidon, lovakon, szamarakon, tevéken, ökrökön és juhokon; igen nagy döghalál. 4 De különbséget tesz az Úr az Izrael barmai és Egyiptom barmai között, és mindabból, ami Izrael fiaié, egy sem vész el. 5 Időt is hagy az Úr, mondván: Holnap cselekszi az Úr ezt a dolgot a földön. 6 Meg is cselekedé az Úr ezt a dolgot másodnapon, és elhulla Egyiptomnak minden barma, de az Izrael fiainak barma közül egy sem hullott el. 7 El is külde a fáraó, és ímé egy sem hullt el az izraeliták barmai közül: de a fáraó szíve keménymaradt, és nem bocsátá el a népet. 8 Az Úr pedig monda Mózesnek és Áronnak: Vegyétek tele markaitokat kemencehamuval, és szórja azt Mózes az ég felé a fáraó szemeláttára. 9 Hogy porrá legyen Egyiptomnak egész földjén, s emberen és barmon hólyagosan fakadó fekéllyé legyen Egyiptomnak egész földjén. 10 Vevének azért kemencehamut és a fáraó elé állának, és Mózes az ég felé szórá azt; és lőn az emberen és barmon hólyagosan fakadó fekély. 11 Az írástudók nem állhatnak vala Mózes elé a fekély miatt; mert fekély volt az írástudókon s mind az egyiptombelieken. 12 De az Úr megkeményíté a fáraó szívét, és nem hallgata reájuk, amint megmondotta az Úr Mózesnek. 13 És monda az Úr Mózesnek: Kelj fel reggel és állj a fáraó eleibe, és mondd néki: Ezt mondja az Úr, a héberek Istene: Bocsásd el az én népemet, hogy szolgáljanak nékem. 14 Mert ezúttal minden csapásomat reá bocsátom a te szívedre, a te szolgáidra és a te népedre azért, hogy megtudd, hogy nincs hozzám hasonló az egész földön. 15 Mert ha most kinyújtanám kezemet és megvernélek téged és a te népedet döghalállal, akkor kivágattatnál a földről. 16 De azért tartottalak fenn tégedet, hogy megmutassam néked az én hatalmamat, és hogy hirdessék az én nevemet az egész földön. 17 Ha tovább is feltartóztatod az én népemet és nem bocsátod el őket:

18 Ímé holnap ilyenkor igen nagy jégesőt bocsátok, amelyhez hasonló nem volt Egyiptomban a naptól fogva, hogy fundáltatott, mind ezideig. 19 Most annak okáért küldj el, hajtasd be barmaidat és mindenedet, valamid a mezőn van; minden ember és barom, amely a mezőn találtatik és házba nem hajtatik, jégeső szakad arra, és meghal. 20 Aki a fáraó szolgái közül az Úr beszédétől megfélemedék, szolgáit és barmait házakba futtatá. 21 Aki pedig nem törődék az Úr beszédével, szolgáit és barmát a mezőn hagyá. 22 Az Úr pedig monda Mózesnek: Nyújtsd ki kezedet az égre, hogy legyen jégeső Egyiptom egész földjén az emberre, baromra és a mező minden füvére, Egyiptom földjén. 23 Kinyújtá azért Mózes az ő vesszejét az égre, az Úr pedig mennydörgést támaszta és jégesőt, és tűz szálla le a földre, és jégesőt bocsáta az Úr Egyiptom földjére. 24 És lőn jégeső, és a tűz egymást éré az igen nagy jégeső közt, melyhez hasonló nem volt az egész Egyiptom földjén,mióta nép lakja. 25 És elveré a jégeső egész Egyiptom földjén mindazt, ami a mezőn volt, embertől baromig; a mező minden füvét is elveré a jégeső és a mező minden fáját is egybe rontá. 26 Csak a Gósen földjén, hol Izrael fiai voltak, nem volt jégeső. 27 A fáraó pedig elkülde és hivatá Mózest és Áront és monda nékik: Vétkeztem ezúttal; az Úr az igaz; én pedig és az én népem gonoszok vagyunk. 28 Imádkozzatok az Úrhoz, legyen elég a mennydörgés és jégeső, és akkor elbocsátlak titeket és nem maradtok tovább. 29 Mózes pedig monda néki: Mihelyt kimegyek a városból, felemelem kezeimet az Úrhoz; megszűnnek a mennydörgések és nem lesz többé jégeső, hogy megtudd, hogy az Úré a föld. 30 De tudom, hogy te és a te szolgáid még nem féltek az Úr Istentől. 31 A len és az árpa elvereték, mert az árpa kalászos, a len pedig bimbós volt. 32 De a búza és a tönköly nem vereték el, mert azok késeiek. 33 És kiméne Mózes a fáraótól a városból és felemelé kezeit az Úrhoz, és megszűnének a mennydörgések s a jégeső és eső sem ömlik vala a földre. 34 Amint látá a fáraó, hogy megszűnék az eső, meg a jégeső és a mennydörgés, ismét vétkezék és megkeményíté szívét ő és az ő szolgái.