1 Rúben fiainak pedig és Gád fiainak igen sok barmuk volt. Mikor látták a Jázér földjét és a Gileád földjét, hogy ímé az a hely marhatartani való hely: 2 Eljövének Gád fiai és Rúben fiai, és szólának Mózesnek és Eleázárnak, a papnak, és a gyülekezet fejedelmeinek, mondván: 3 Atárót, Díbon, Jázér, Nimra, Hesbon, Elealé, Sebám, Nébó és Béon: 4 A föld, amelyet megvert az Úr az Izrael fiainak gyülekezete előtt, baromtartó föld az; a te szolgáidnak pedig sok marhájuk van. 5 És mondának: Hogyha kedvet találtunk a te szemeid előtt, adassék ez a föld a te szolgáidnak örökségül, ne vígy minket át a Jordánon. 6 Mózes pedig monda a Gád fiainak és Rúben fiainak: Avagy a ti atyátokfiai hadakozni menjenek, ti pedig itt maradjatok? 7 És miért idegenítitek el Izrael fiainak szívét, hogy által ne menjenek a földre, amelyet adott nékik az Úr? 8 A ti atyáitok cselekedtek így, mikor elbocsátám őket Kádes-Bárneából, hogy nézzék meg azt a földet; 9 Mert felmentek az Eskól völgyéig, és megnézék a földet, és elidegeníték Izrael fiainak szívét, hogy be ne menjenek arra a földre, amelyet adott nékik az Úr. 10 Azért megharaguvék az Úr azon a napon, és megesküvék, mondván: 11 Nem látják meg azok az emberek, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és feljebb, azt a földet, amely felől megesküdtem Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, mivelhogy nem tökéletesen jártak énutánam; 12 Kivéve a kenizeus Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát, mivelhogy tökéletesen jártak az Úr után. 13 És megharaguvék az Úr Izraelre, és bujdostatá őket a pusztában negyven esztendeig; míg megemészteték az egész nemzetség, amely gonoszt cselekedett az Úr szemei előtt. 14 És ímé feltámadtatok a ti atyáitok helyett, bűnös emberek maradékai, hogy az Úr haragjának tüzét még öregbítsétek Izrael ellen. 15 Hogyha elfordultok az Ő útjaitól, még tovább is otthagyja őt a pusztában, és elvesztitek mind az egész népet. 16 És járulának közelebb Őhozzá, és mondának: Barmainknak juhaklokat építünk itt, és a mi kicsinyeinknek városokat;

17 Magunk pedig felfegyverkezve, készséggel megyünk Izrael fiai előtt, míg bevisszük őket az ő helyükre; gyermekeink pedig a kerített városokban maradnak e földnek lakosai miatt. 18 Vissza nem térünk addig a mi házainkhoz, amíg Izrael fiai közül meg nem kapja mindenki az ő örökségét. 19 Mert nem veszünk mi részt az örökségben ővelük a Jordánon túl és tovább, mivelhogy meg van nékünk a mi örökségünk a Jordánon innen napkelet felől. 20 És monda nékik Mózes: Ha azt cselekszitek, amit szóltok; ha az Úr előtt készültök fel a hadra; 21 És átmegy közületek minden fegyveres a Jordánon az Úr előtt, míg kiűzi az Ő ellenségeit maga előtt; 22 És csak az után tértek vissza, ha az a Föld meghódol az Úr előtt: akkor ártatlanok lesztek az Úr előtt, és Izrael előtt, és az a föld birtokotokká lesz néktek az Úr előtt. 23 Ha nem így cselekedtek, ímé vétkeztek az Úr ellen; és gondoljátok meg, hogy a ti bűnötöknek büntetése utolér benneteket! 24 Építsetek magatoknak városokat a ti kicsinyeitek számára, és a ti juhaitoknak aklokat; de amit fogadtatok, azt megcselekedjétek. 25 És szólának Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: A e szolgáid úgy cselekszenek, amint az én uram parancsolja. 26 A mi kicsinyeink, feleségeink, juhaink és mindenféle barmaink ott lesznek Gileád városaiban; 27 A te szolgáid pedig átmennek mindnyájan hadra felkészülve, harcolni az Úr előtt, amiképpen az én uram szól. 28 Parancsot ada azért ő felőlük Mózes Eleázárnak, a papnak, és Józsuénak, a Nún fiának és az Izrael fiai törzseiből való atyák fejeinek, 29 És monda nékik Mózes: Ha átmennek a Gád fiai és a Rúben fiai veletek a Jordánon, mindnyájan hadakozni készen az Úr előtt, és meghódol a föld előttetek: akkor adjátok nékik a Gileád földjét birtokul. 30 Ha pedig nem mennek át fegyveresen veletek, akkor veletek kapjanak birtokot a Kánaán földjén. 31 És felelének a Gád fiai és a Rúben fiai, mondván: amit mondott az Úr a te szolgáidnak, akképpen cselekszünk. 32 Mi átmegyünk fegyveresen az Úr előtt a Kánaán földjére, de miénk legyen a mi örökségünknek birtoka a Jordánon innen.