1 És sok jószága volt Rúben fiainak és Gád fiainak, igen nagy számú; és látták Jazér földjét és Gileád földjét, hogy az a hely éppen jószágnak való hely. 2 Elmentek tehát Gád fiai és Rúben fiai; és azt mondták Mózesnek és Eleázár papnak és a közönség fejedelmeinek, mondván: 3 Atarót, Dibon, Jazér, Nimrá, Hesbon és Eleálé; Szebám, Nebó és Beon: 4 az az ország, melyet megvert az Úr Izráel közönsége előtt, jószágnak való ország; és a te szolgáidnak jószáguk van. 5 És azt mondták: Ha kedvességet találtunk szemeidben, adassék ez az ország szolgáidnak birtokul; ne vígy minket át a Jordánon. 6 Erre azt mondta Mózes Gád fiainak és Rúben fiainak: Hát testvéreitek menjenek a háborúba, ti pedig üljetek itt? 7 És miért akarjátok visszatartani Izráel fiainak szívét attól, hogy átmenjenek abba az országba, melyet adott nekik az Úr? 8 Így tettek atyáitok; mikor elküldtem őket Kádes Barneából az országot megnézni. 9 Mikor felmentek Eskol völgyéig és megnézték az országot, akkor visszatartották Izráel fiainak szívét; úgyhogy nem mentek be abba az országba, melyet nekik adott az Úr. 10 Fellobbant azért az Úr haragja azon a napon; és megesküdött, mondván: 11 Nem látják meg azok a férfiak, akik feljöttek Egyiptomból, húszesztendőstől fogva és azon fölül, azt a földet, melyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak esküdtem; mert nem követtek engem teljesen. 12 Kivéve a kenizzi Kálebet, Jefunne fiát, és Józsuét, Nún fiát; mert ők teljesen követték az Urat. 13 És fellobbant az Úr haragja Izráelre, és kóboroltatta őket a sivatagban negyven esztendeig; míg ki nem veszett az az egész nemzedék, mely azt a rosszat cselekedte az Úr szemeiben. 14 És most ti álltatok atyáitok helyébe, bűnös férfiak sarjadéka; hogy még növeljétek az Úr haragjának hevét Izráel ellen. 15 Ha visszafordultok tőle, akkor itt hagyja őt továbbra is a sivatagban; és tönkreteszitek ezt az egész népet. 16 Erre közelebb léptek hozzá, és azt mondták: Juhaklokat építünk jószágunknak itt; és városokat kicsinyeinknek.

17 És mi fegyverbe szállunk, sietve Izráel fiai előtt, míg be nem visszük őket helyükre; de kicsinyeink maradjanak a megerősített városokban, az ország lakosai miatt. 18 Nem térünk vissza házainkba; míg Izráel fiai közül mindenki birtokában nem lesz a maga örökségének. 19 Mi ugyanis nem akarunk örökséget venni velük együtt a Jordánon túl és tovább; mert nekünk részünkbe jutott a mi örökségünk a Jordánon túl napkeletre. 20 És azt mondta nekik Mózes: Ha megcselekszitek ezt a dolgot, ha fegyverbe szálltok az Úr előtt a háborúra; 21 és átmegy közületek mindenki, aki fel van fegyverezve, a Jordánon az Úr előtt, míg ki nem űzi ellenségeit maga elől; 22 és mikor meghódolt az ország az Úr előtt, azután tértek vissza: akkor mentek lesztek az Úrral szemben és Izráellel szemben; és akkor ez az ország birtokotokká lesz nektek az Úr előtt. 23 De ha nem így tesztek, íme bűnt követtetek el az Úr ellen; és tudjátok meg, hogy büntetéstek megtalál benneteket. 24 Építsetek magatoknak városokat kicsinyeitek számára, és aklokat juhaitok számára; de Ami kijött szátokból, azt megcselekedjétek. 25 És azt mondták Gád fiai és Rúben fiai Mózesnek, mondván: Szolgáid úgy cselekszenek, amiképpen uram parancsolja. 26 Kicsinyeink, asszonyaink, jószágunk és minden barmunk: legyenek ott a Gileád városaiban; 27 szolgáid pedig, minden hadba vonuló, átmennek az Úr előtt a háborúba, amiképpen uram szólott. 28 Ekkor parancsot adott felőlük Mózes Eleázár papnak és Józsuénak, a Nún fiának; valamint a törzsek családfőinek Izráel fiai között, 29 és azt mondta nekik Mózes: Ha átmennek Gád fiai és Rúben fiai veletek a Jordánon, mindenki, aki fel van szerelve, a háborúba az Úr előtt, és az ország meghódol előttetek: akkor adjátok nekik a Gileád földjét birtokul. 30 De ha nem mennek át felszerelkezve veletek; akkor öröködjenek meg köztetek Kanaán országában. 31 És feleltek Gád fiai és Rúben fiai, mondván: Amit az Úr szólt szolgáidnak, aszerint cselekszünk. 32 Mi átmegyünk felszerelkezve az Úr előtt Kanaán országába; és örökségi birtokunk nálunk lesz a Jordánon túl.