1 Ezek az Igék, amelyeket szólott Mózes az egész Izraelnek, a Jordánon túl a pusztában, a mezőségen, a Vörös tenger ellenében, Párán és Tófel, és Lábán és Hacérót, és Dizaháb között. 2 Tizenegy napi járóföldön Hórebtől fogva, a Szeir hegyének menve, Kádes- Barneáig. 3 Lőn pedig a negyvenedik esztendőben, a tizenegyedik hónapban, a hónapnak első napján, szóla Mózes az Izrael fiainak mind aszerint, amint parancsolt az Úr néki azok felől. 4 Minekutána megverte Szihont az emoreusok királyát, aki lakott Hesbonban, és Ógot, Básánnak királyát Edreiben, aki lakott Astárótban: 5 A Jordánon túl, a Moáb földjén, kezdé Mózes magyarázni ezt a törvényt, mondván: 6 Az Úr, ami Istenünk szólott nékünk a Hóreben, ezt mondván: Elég ideig laktatok e hegy alatt; 7 Forduljatok meg, és induljatok, és menjetek az emoreusok hegyére, és annak minden szomszéd vidékére, a mezőségen, és a hegyes-völgyes földön, és dél felé, és a tengernek partján, a kananeusok földjére és a Libánusra, a nagy folyóvízig, az Eufrátesz folyóig. 8 Ímé, előtökbe adtam a földet: menjetek be, és bírjátok azt a földet, amely felől megesküdt az Úr a ti atyáitoknak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak, hogy nékik adja, és őutánuk az ő magvuknak. 9 És szólottam néktek abban az időben, ezt mondván: Nem viselhetlek egymagam titeket; 10 Az Úr, a ti Istenetek megsokasított titeket elannyira, hogy oly sokan vagytok ti most, mint az égnek csillagai. 11 Az Úr, a ti atyáitok Istene szaporítson meg titeket ezerszerte is inkább mint most vagytok, és áldjon meg titeket, amiképpen ígérte néktek! 12 Miképpen viselhetném én egymagam a terheiteket és a ti bajaitokat és a ti pereiteket? 13 Válasszatok magatoknak bölcs, értelmes és a ti törzseitekben ismeretes férfiakat, és én azokat előjáróitokká teszem. 14 És felelétek nékem, és mondátok: Jó dolog, amit mondál, hogy műveljed azt. 15 Vettem azért a ti törzseiteknek főbbjeit, a bölcs és ismeretes férfiakat, és tettem őket előjáróitokká: ezredesekké, századosokká, ötvenedesekké, tizedesekké és tiszttartókká, a ti törzseitek szerint.

16 És megparancsolám abban az időben a ti bíráitoknak, mondván: Hallgassátok ki atyátokfiait, és ítéljetek igazságosan mindenkit, az ő atyjafiaival és jövevényeivel egyben. 17 Ne legyetek személyválogatók az ítéletben: kicsinyt úgy, mint nagyot hallgassatok ki; ne féljetek senkitől, mert az ítélet az Istené; ami pedig nehéznek tetszik néktek, előmbe hozzátok, és én meghallgatom azt. 18 És megparancsoltam néktek abban az időben mindent, amit cselekedjetek. 19 Azután elindulánk a Hórebtől, és bejártuk ama nagy és rettenetes pusztát, amelyet láttatok, az emoreusok hegyének menve, amiképpen parancsolta az Úr, a mi Istenünk nékünk; és eljutánk Kádes-Barneához. 20 És mondám néktek: Eljutottatok az emoreusok hegyéig, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 21 Ímé elődbe adta az Úr, a te Istened ezt a földet: menj fel, bírjad azt, amiképpen megmondta az Úr, a te atyáidnak Istene néked; ne félj, és meg ne rettenj! 22 Ti pedig mindnyájan hozzám járulátok és mondátok: Küldjünk embereket előre, hogy kémleljék meg nékünk azt a földet, és hozzanak nékünk hírt az út felől, amelyen felmenjünk, és a városok felől, amelyekbe bevonuljunk. 23 És tetszék nékem ez a beszéd, és választék közületek tizenkét férfiút, minden törzsből egyet-egyet. 24 És fordulának és felmenének a hegyre, és eljutának az Eskól völgyéig, és kikémlelék azt. 25 És vettek kezeikbe annak a földnek gyümölcséből, és aláhozák hozzánk, és hírt hoztak nékünk, mondván: Jó az a föld, amelyet az Úr, a mi Istenünk ád nékünk. 26 De ti nem akartatok felmenni; hanem pártot ütétek az Úrnak, a ti Isteneteknek parancsa ellen. 27 És zúgolódátok a ti sátoraitokban, és mondátok:mivelhogy gyűlöl minket az Úr, azért hozott ki minket Egyiptom földjéből, hogy adjon minket az emoreus kezébe, és elpusztítson minket. 28 Hová mennénk fel mi? A mi atyánkfiai megrettenték a mi szíveinket, mondván: Az a nép nagyobb és szálasabb nálunknál; a városok nagyok és megerősíttettek az égig; még Anákfiakat is láttunk ott! 29 Akkor mondám néktek: Ne rettegjetek és ne féljetek azoktól;