1 Az igaz elvész és nem veszi eszébe senki, és az irgalmasságtevők elragadtatnak és senki nem fogja fel, hogy a veszedelem elől ragadtatik el az igaz; 2 Bemegy békességbe, nyugosznak ágyaikon, akik egyenes utakon jártak. 3 És ti közelgjetek ide, szemfényvesztő fiai, paráznának magva, aki paráználkodol. 4 Ki felett örvendeztek? Ki ellen tátjátok fel szátokat és öltitek ki nyelveteket? Nem ti vagytok-é a bűn gyermekei, a hazugságnak magva? 5 Akik lángoltok a bálványokért minden zöld fa alatt, megöltök gyermekeket a völgyekben, a hegyek hasadékai alatt. 6 A folyónak sima köveiben van örökséged; azok, azok a te részed, töltöttél nékik italáldozatot is, vittél ételáldozatot és én jó néven vegyem-é ezeket? 7 Magas és felemelkedett hegyen helyezted ágyadat, fel is mentél oda áldozni áldozatot. 8 Az ajtó és ajtófél mögé tetted bálványjeleidet, és tőlem eltávozván, fölfedted ágyadat, fölmentél rá, és megszélesítéd, és szövetséget szerzél velük, szeretted ágyukat, amerre csak láttad. 9 És menél a királyhoz olajjal, és megsokasítád keneteidet, és elküldéd követeidet messze földre, és megaláztad magadat a sírig. 10 Nagy utadon megfáradtál, és mégsem mondád: mind hasztalan! Erőd megújulását érezéd, így nem szomorodtál meg! 11 Kitől féltél és rettegtél, hogy hazudtál és rólam meg nem emlékeztél, szívedre sem vetted? vagy azért nem félsz engem, hogy hallgatok már régtől fogva? 12 Én jelentem meg megigazulásodat, és csinálmányaid nem használnak néked. 13 Ha kiáltasz: szabadítson meg téged bálványaid raja; mindnyájukat szél viszi el, lehelet kapja fel, de aki bennem bízik, örökségül bírja a földet, és örökli szent hegyemet. 14 És szól egy szó: Töltsétek, töltsétek, készítsétek az utat, vegyetek el minden buktatót népem útjáról. 15 Mert így szól a Magasságos és Felséges, aki örökké lakozik, és akinek neve Szent: Magasságban és szentségben lakom, de a megtört és alázatos szelleművel is, hogy megelevenítsem az alázatosok szellemét, és megelevenítsem a megtörtek szívét.

16 Mert nem örökké perlek, és nem mindenha haragszom, mert a szellem előttem megepedne, és a lelkek, akiket én teremtettem. 17 Mert a telhetetlenségnek vétkéért haragudtam meg, és megvertem őt, elrejtém magamat és megharagudtam; és ő eltévelyedve szíve útján járt. 18 Útjait láttam, és meggyógyítom őt; vezetem őt, és vigasztalást nyújtok néki és gyászolóinak, 19 Megteremtem ajkaikon a hálának gyümölcsét. Békesség, békesség a messze és közel valóknak, így szól az Úr; én meggyógyítom őt! 20 De a gonoszok olyanok, mint egy háborgó tenger, amely nem nyughat, és amelynek vize iszapot és sárt hány ki. 21 Nincs békesség, szól Istenem, a gonoszoknak!