1 Monda pedig az Ő tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. 2 Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felőled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. 3 Monda pedig magában a sáfár: Mit tegyek, mivelhogy az én uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! 4 Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. 5 És magához hivatván az ő urának minden egyes adósát, monda az elsőnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? 6 Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvenet. 7 Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolcvanat. 8 És dicséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében. 9 Én is mondom néktek: szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor az elfogy, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba. 10 Aki hű a kevesen, a sokon is hű az; és aki a kevesen hamis, a sokon is hamis az. 11 Ha azért a hamis mammonon hűek nem voltatok, ki bízná reátok az igazi kincset? 12 És ha a másén hűek nem voltatok, ki adja oda néktek, ami a tiétek? 13 Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak. 14 Hallották pedig mindezeket a farizeusok is, akik pénzszeretők voltak; és csúfolták Őt. 15 És monda nékik: Ti vagytok, akik az emberek előtt magatokat megigazítjátok; de az Isten ismeri a ti szíveteket: mert ami az emberek közt magasztos, az Isten előtt utálatos. 16 A törvény és a próféták Keresztelő Jánosig voltak: attól fogva az Isten királysága hirdettetik, és mindenki erőfeszítéssel próbál bejutni abba. 17 Könnyebb pedig a mennynek és a földnek elmúlni, hogynem a törvényből egy pontocskának elesni.

18 Valaki elbocsátja feleségét, és mást vesz el, paráználkodik; és valaki férjétől elbocsátott asszonyt vesz feleségül, paráználkodik. 19 Volt pedig egy gazdag ember, és öltözik vala bíborba és patyolatba, mindennap dúsan vigadozván: 20 És volt egy Lázár nevű koldus, aki az ő kapuja elé volt vetve, fekélyekkel tele. 21 És kívánt megelégedni a morzsalékokkal, melyek hullanak vala a gazdagnak asztaláról; de az ebek is eljövén, nyalják vala az ő sebeit. 22 Lőn pedig, hogy meghalt a koldus, és viteték az angyaloktól az Ábrahám kebelébe; meghalt pedig a gazdag is, és eltemetteték. 23 És a pokolban felemelé az ő szemeit, kínokban lévén, és látá Ábrahámot távol, és Lázárt annak kebelében. 24 És ő kiáltván, monda: Atyám, Ábrahám! Könyörülj rajtam, és bocsásd el Lázárt, hogy mártsa az ő ujjának hegyét vízbe, és hűsítse meg az én nyelvemet; mert gyötrettetem e lángban. 25 Monda pedig Ábrahám: Fiam, emlékezzél meg róla, hogy te javaidat elvetted a te életedben, hasonlóképpen Lázár is az ő bajait: most pedig ez vigasztaltatik, te pedig gyötrettetel. 26 És mindenekfelett, miköztünk és tiközöttetek nagy szakadék van, úgyhogy akik akarnának innét tihozzátok általmenni, nem mehetnek, sem azok onnét hozzánk át nem jöhetnek. 27 Monda pedig amaz: Kérlek azért téged Atyám, hogy bocsásd el őt az én atyámnak házához; 28 Mert van öt testvérem; hogy bizonyságot tegyen nékik, hogy ők is ide, e gyötrelemnek helyére ne jussanak. 29 Monda néki Ábrahám: Van Mózesük és prófétáik; hallgassák azokat. 30 Amaz pedig monda: Nem úgy, atyám Ábrahám; hanem ha a halottak közül megy valaki hozzájuk, megtérnek! 31 Ő pedig monda néki: Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, az sem győzi meg őket, ha valaki a halottak közül feltámad.