1 És ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy sorvadt kezű ember. 2 És lesik vala Őt, hogy meggyógyítja-é szombatnapon; hogy vádolhassák Őt. 3 Akkor monda a sorvadt kezű embernek: Állj elő a középre. 4 Azoknak pedig monda: Szabad-é szombatnapon jót vagy rosszat tenni? Életet menteni, vagy veszni hagyni? De azok hallgatnak vala. 5 Ő pedig elnézvén őket haraggal, bánkódván szívük keménysége miatt, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet. És kinyújtá, és meggyógyult a keze, és éppé lett, mint a másik. 6 Akkor a farizeusok kimenvén, a Heródes pártiakkal mindjárt tanácsot tartottak ellene, hogy elveszítsék Őt. 7 Jézus pedig elment tanítványaival a tenger mellé; és nagy sokaság követé Őt Galileából és Júdeából, 8 És Jeruzsálemből és Idumeából és a Jordánon túlról; és a Tírusz és a Szidón környékiek is, amikor hallották, hogy miket tesz vala, nagy sokasággal jöttek Őhozzá. 9 És megmondá tanítványainak, hogy egy kis hajót tartsanak néki készen, a sokaság miatt, hogy ne szorongassák Őt. 10 Mert sokakat meggyógyított, úgyhogy akiknek valami bajuk volt, reá rohanának, hogy illethessék Őt. 11 A tisztátalan szellemek is, mikor meglátták Őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. 12 Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy Őt ki ne jelentsék. 13 Azután felment a hegyre, és magához szólítá, akiket akar vala; és hozzá menének. 14 És választa tizenkettőt, hogy vele legyenek, és hogy kiküldje őket prédikálni, 15 És hatalmuk legyen a betegeket gyógyítani és az ördögöket kiűzni: 16 Simont, akinek Péter nevet ada; 17 És Jakabot, a Zebedeus fiát, és Jánost, a Jakab testvérét; és Boanerges nevet ada nékik, amely azt teszi: mennydörgés fiai; 18 És Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust, és a kananeai Simont, 19 És az Iskarióti Júdást, aki el is árulta Őt. 20 Azután hazatértek. És ismét egybegyűlt a sokaság, annyira, hogy még nem is ehetének. 21 Amint az övéi ezt meghallották, eljöttek, hogy megfogják Őt; mert azt mondják vala, hogy magánkívül van.

22 Az írástudók pedig, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondák, hogy: Belzebúb van vele, és: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket. 23 Ő pedig magához híván azokat, példázatokban monda nékik: sátán miként tud sátánt kiűzni? 24 És ha egy ország önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az az ország. 25 És ha egy ház önmagában meghasonlik, meg nem maradhat az a ház. 26 És ha a sátán önmaga ellen támadt és meghasonlott, nem maradhat meg, hanem vége van. 27 Nem rabolhatja el senki az erősnek kincseit, bemenvén annak házába, hanemha előbb az erőset megkötözi, és azután rabolja ki annak házát. 28 Bizony mondom néktek, hogy minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlások is mind, amelyekkel káromlanak: 29 De aki a Szent Szellem ellen szól káromlást, nem nyer bocsánatot soha, hanem örök kárhozatra méltó; 30 Mivelhogy ezt mondják vala: Tisztátalan szellem van Őbenne. 31 És megérkezének az Ő testvérei és az Ő anyja, és kívül megállva, beküldének hozzá, hivatván Őt. 32 Körülötte pedig sokaság ül vala; és mondának néki: Ímé, a te anyád és a te testvéreid ott kint, keresnek téged. 33 Ő pedig felele nékik, mondván: Ki az én anyám, vagy kik az én testvéreim? 34 Azután elnézvén köröskörül a körülötte ülőkön, monda: Ímé, az én anyám és az én testvéreim. 35 Mert aki az Isten akaratát cselekszi, az az én fitestvérem és nőtestvérem és az én anyám.