1. S bement újra a zsinagógába. Volt ott egy bénakezű ember is. 2. Lestek, meggyógyítja-e szombatnap, hogy bevádolhassák. 3. És ő így szólt a bénakezühöz: Állj elő! 4. Aztán megkérdezte tói ük: Szabad-e szombatnap jót vagy rosszat tenni, életet menteni, avagy kioltani? De azok hallgattak. 5. Ekkor elbúsulva szívük könyörtelenségén, haragosan végignézett rajtuk s azt mondotta annak az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! Kinyújtotta s a keze éppé lett. 6. Erre a farizeusok kimentek s nyomban meghányták-vetették a dolgot a heródiánúsokkal, hogy mimódon pusztítsák el őt. 7. Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tóhoz s az egész sereg galileai nép követte. 8. Sőt Júdeából és Jeruzsálemből, valamint Idumeából s a Jordánon túlról, meg Tírusz és Szídon környékéről is raj módjára özönlöttek hozzá tettei hírére. 9. Azért meghagyta tanítványainak, hogy tartsanak kéznél egy kis hajót számára a nép miatt, hogy ne szorongassák őt. 10. Mert sok embert gyógyított meg s a bajos emberek megrohanták, hogy megérinthessék őt. 11. A tisztátalan lelkek pedig, mihelyest meglátták, térdreborultak előtte s kiáltoztak, mondván: Te vagy az Isten fia! 12. De ő keményen rájuk szólt, hogy a nyilvánosság előtt el ne árulják őt. 13. Azután felment a hegyre a tetszése szerint magához szólítottaknak társaságában. 14. S kiválasztott tizenkettőt, hogy állandóan kísérjék s mint apostolai, az igét hirdessék 15. s felruházta őket beteggyógyitó- és ördögűző hatalommal is. 16. Még pedig: Simont, akinek a Péter nevet adta, 17. Jakabot, a Zebedeus fiát s Jánost, a Jakab testvérét, akiknek a Boanergesz, vagyis a Mennydörgés fiai nevet adta, 18. továbbá Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, Jakabot, az Alfeus fiát, Taddeust, a vakbuzgó Simont, 19. és Júdást, az Iskáriótest, aki el is árulta őt. 20. Aztán hazamentek. De ismét annyi nép gyűlt össze, hogy enni sem tudtak. 21. Mikor rokonai erről értesültek, útrakeltek, hogy elfogják őt, mert azt állították róla, hogy megháborodott.

22. A Jeruzsálemből jött írástudók viszont azt állították róla, hogy: Belzebúl szállta meg s hogy az ördögfejedelem által űzi ki az ördögöket. 23. ő pedig magához szólítván őket, példázatot mondott nékik: Hogy tudná a sátán a sátánt kiűzni? 24. Amely ország önmagával meghasonlik, az az ország nem állhat fenn 25. és amely ház önmagával meghasonlik, az a ház nem maradhat meg. 26. Épp úgy a sátán sem maradhat meg, ha maga ellen támadt s meghasonlott, hanem elpusztul. 27. Senki sem törhet be a hatalmas házába s nem rabolhatja el annak holmiját, hacsak előbb meg nem kötözi azt a hatalmast, s akkor rabolja ki házat. 28. Bizony mondom néktek; minden bűn megbocsáttatik az emberek fiainak, még a káromlás is, akárhány káromló szót ejtsen ki ajkuk; 29. de a Szentlélekkáromló nem nyer bocsánatot soha, - az örökre elkárhozik. 30. Pedig ők azt mondták: Tisztátalan lélek van benne. 31. Eközben megjöttek anyja s testvérei s kint állva, beküldtek érte s hívatták. 32. A nép körülte ült, mikor jelentették néki: Anyád s testvéreid ott kínt keresnek tégedet. 33. Erre azt felelte nékik: Ki az én anyám s kik az én testvéreim? 34. S végignézvén a körülte ülőkön, így szólott: Ezek az én anyám s testvéreim! 35. Aki Isten akaratát teszi, az az én fiú- és leánytestvérem, az az én anyám.