1 Kicsoda hasonló a bölcshöz, és ki tudja a dolgok magyarázatát? Az embernek bölcsessége megvilágosítja az ő orcáját; és az ő ábrázatjának erőssége megváltozik. 2 Én mondom, hogy a királynak parancsolatját meg kell őrizni, és pedig az Istenre való esküvés miatt. 3 Ne siess elmenni az ő orcája elől, ne állj rá a gonosz dologra; mert valamit akar, megcselekszi. 4 Mivelhogy a király szava hatalmas; és kicsoda merné néki ezt mondani: mit művelsz? 5 Aki megtartja a parancsolatot, nem ismer nyomorúságot, és a bölcsnek szíve megért mind időt, mind ítéletet; 6 Mert minden akaratnak van ideje és ítélete; mert az embernek nyomorúsága sok őrajta; 7 Mert nem tudja azt, ami következik; mert ki mondja meg néki, mimódon lesz az? 8 Egy ember sem uralkodhat a szellemen, hogy visszatartsa az életnek leheletét; és semmi hatalma nincs a halálnak napja felett, és az ütközetben senkit el nem bocsátanak; és a gonoszság nem szabadítja meg azt, aki azzal él. 9 Mindezt láttam, és megfigyeltem minden dolgot, amely történik a nap alatt, oly időben, amelyben uralkodik az ember az emberen a maga kárára. 10 És azután láttam, hogy a gonoszok eltemettettek és nyugalomra mentek; viszont a szent helyről kimentek, és elfelejttettek a városban olyanok, akik becsületesen cselekedtek. Ez is hiábavalóság! 11 Mivelhogy hamar az ítélet nem végeztetik el a gonoszságnak cselekedőjén, egészen arra van az emberek fiainak szíve őbennük, hogy gonoszt cselekedjenek. 12 Bár meghosszabbítja életét a bűnös, aki százszor is vétkezik; mégis tudom én, hogy az istenfélőknek lesz jól dolguk, akik az Ő orcáját félik; 13 A hitetlennek pedig nem lesz jó dolga, és nem hosszabbítja meg az ő életét, olyan lesz, mint az árnyék, mert nem rettegi az Istennek orcáját. 14 Van hiábavalóság, amely e földön történik; az, hogy vannak oly igazak, akiknek dolga a gonoszoknak cselekedetei szerint lesz; és vannak gonoszok, akiknek dolga az igazaknak cselekedetei szerint lesz; mondám, hogy ez is hiábavalóság.

15 Annakokáért dicsérem vala én a vigasságot, hogy nincsen embernek jobb e világon, hanem hogy egyék, igyék és vigadjon; és ez kísérje őt munkájában az ő életének napjaiban, amelyeket ád néki Isten a nap alatt. 16 Mikor adám az én szívemet a bölcsességnek megtudására, és hogy megvizsgáljak minden fáradságot, amely e földön történik, mert sem éjjel, sem nappal az emberek szeme álmot nem lát: 17 Akkor eszembe vevém az Istennek minden dolgát, hogy az ember nem mehet végére a dolognak, amely a nap alatt történik; mert fáradozik az ember, hogy annak végére menjen, de nem mehet végére: sőt ha azt mondja is a bölcs ember, hogy tudja, nem mehet végére.