1 Jobb a jó hír a drága kenetnél; és a halálnak napja jobb az ő születésének napjánál. 2 Jobb a siralmas házhoz menni, hogynem a lakodalomnak házához menni; mivelhogy minden embernek ez a vége, és az élő ember megemlékezik arról. 3 Jobb a szomorúság a nevetésnél; mert az orcának szomorúsága által jobbá lesz a szív. 4 A bölcseknek szíve a siralmas házban van, a bolondoknak szíve pedig a vigasságnak házában. 5 Jobb a bölcsnek dorgálását hallani, hogynem valaki hallja a bolondoknak éneklését. 6 Mert olyan a bolondnak nevetése, mint a tövisnek ropogása a fazék alatt; ez is hiábavalóság! 7 Az elnyomás megbolondítja a bölcs embert, és a szívet megrontja az ajándék. 8 Jobb akármi dolognak vége annak kezdeténél; jobb a türelmes, hogynem a kevély szellemű. 9 Ne légy hirtelen a szellemedben a haragra; mert a harag a bolondok kebelében nyugszik. 10 Ne mondd ezt: mi az oka, hogy a régi napok jobbak voltak ezeknél? mert nem bölcsességből származik az ilyen kérdés. 11 Jó a bölcsesség az örökséggel, és előmenetelökre van az embereknek, akik a napot látják. 12 Mert a bölcsességnek árnyéka alatt, és a gazdagságnak árnyéka alatt egyformán nyugszik az ember! de a tudás hasznosabb, mivelhogy a bölcsesség életet ád azoknak, akik bírják azt. 13 Tekintsd meg az Istennek cselekedeteit; mert kicsoda teheti egyenessé, amit Ő görbévé tett? 14 A bővölködés idején örvendezz; a nyomorúság idején pedig jusson eszedbe, hogy ezt is, éppen úgy, mint azt, Isten szerezte, avégre, hogy az ember Istennel szemben jogos panaszra ne lehessen. 15 Mindent láttam az én hiábavalóságomnak napjain: van oly igaz, aki az ő igazságában elvész; és van gonosz ember, aki az ő életének napjait meghosszabbítja az ő gonoszságában. 16 Ne légy felettébb igaz, és felettébb ne bölcselkedjél; miért keresnél magadnak veszedelmet? 17 Ne légy felettébb gonosz, és ne légy balgatag; miért halnál meg időd előtt? 18 Jobb, hogy ezt megfogd, és amattól is a te kezedet meg ne vond; mert aki az Istent féli, mindezektől megszabadul! 19 A bölcsesség megerősíti a bölcset inkább, mint tíz hatalmas, akik a városban vannak.

20 Mert nincs egy igaz ember is a földön, aki jót cselekednék és nem vétkeznék. 21 Ne figyelmezz minden beszédre, melyet mondanak, hogy meg ne halld szolgádat, hogy átkoz téged. 22 Mert sok esetben tudja a te szíved is, hogy te is gonoszt mondottál egyebeknek. 23 Mindezeket megpróbáltam az én bölcsességem által. Mikor azt gondolám, hogy bölcs vagyok, tőlem a bölcsesség távol volt. 24 Felette igen messze van, ami van, és felette mélységes; kicsoda tudhatja meg azt? 25 Fordítám én magamat és az én szívemet a bölcsességnek és az okoskodásnak tudására, kutatására és keresésére; azonképpen hogy megtudjam a bolondságnak gonoszságát, és a tévelygésnek balgatagságát. 26 És találtam egy dolgot, mely keservesebbb a halálnál; tudniillik az olyan asszonyt, akinek a szíve olyan, mint a tőr és a háló, kezei pedig olyanok, mint a kötelek. Aki Isten előtt kedves, megszabadul attól; a bűnös pedig megfogattatik attól. 27 Lásd, ezt találtam, azt mondja a prédikátor; mikor gyakorta nagy szorgalmassággal keresém a megfejtést, 28 Amit én folyton kerestem, nem találtam. Ezer közül egy igaz embert találtam; de asszonyt mindezekben nem találtam. 29 Hanem lásd, ezt találtam, hogy az Isten teremtette az embert igaznak; ők pedig kerestek sok kigondolást.