1 És történt ezek után a dolgok után, hogy az Isten megkísértette Ábrahámot; és azt mondta neki: Ábrahám! és az azt mondta: ímhol vagyok. 2 És azt mondta: Vedd a te fiadat, a te egyetlenedet, akit szeretsz, Izsákot, és menj el a Mórija földjére; és áldozd meg őt ott égő áldozatul a hegyek egyikén, amelyet mondani fogok neked. 3 És korán felkelt Ábrahám reggel, és megnyergelte szamarát, és maga mellé vette két szolgáját és fiát, Izsákot; és áldozati fát hasogatott, és felkelt és elment arra a helyre, amelyet mondott neki az Isten. 4 A harmadik napon, mikor Ábrahám felemelte szemeit; látta a helyet távolról. 5 Akkor azt mondta Ábrahám a szolgáinak: Maradjatok itt a szamárral, én pedig, és a gyermek, elmegyünk oda; és imádásunkat bemutatjuk, aztán visszatérünk hozzátok. 6 Akkor vette Ábrahám az áldozati fákat és felrakta fiára, Izsákra, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést; így mentek ketten együtt. 7 És azt mondta Izsák atyjának, Ábrahámnak, és azt mondta: Atyám! Az pedig azt mondta: ímhol vagyok, fiam! És ő azt mondta: Ihol a tűz és a fa, de hol van az égő áldozatra való bárány? 8 És azt mondta Ábrahám: Majd Isten kinézi magának a bárányt égő áldozatra, fiam! Így mentek ketten együtt. 9 Mikor arra a helyre érkeztek, melyet az Isten mondott neki, ott megépítette Ábrahám az oltárt, és rendbe rakta a fát; akkor megkötözte fiát, Izsákot, és feltette őt az oltárra a fahasábok tetejébe. 10 És kinyújtotta Ábrahám a kezét és vette a kést; hogy levágja fiát. 11 Akkor kiáltott neki az Úr angyala az égből, és azt mondta: Ábrahám, Ábrahám! És ő az mondta: Ímhol vagyok. 12 És azt mondta: Ne nyújtsd ki kezedet a gyermekre, semmit se csinálj neki; mert most tudom, hogy istenfélő vagy te, és nem sajnáltad fiadat, a te egyetlenedet éntőlem. 13 És mikor felemelte szemeit Ábrahám, akkor látta, hogy íme egy kos meg van fogva a bozótban szarvánál fogva; és odament Ábrahám és elhozta a kost, és azt áldozta meg égő áldozatul fia helyett. 14 És Ábrahám így nevezte annak a helynek a nevét: Az Úr lát; amit ma így mondanak: Hegyen láttatik az Úr.

15 És kiáltott az Úr angyala Ábrahámnak másodszor az égből. 16 És azt mondta: Magamra esküszöm, azt mondja az Úr: Hogy amiért ezt a dolgot tetted és nem sajnáltad fiadat, egyetlenedet, 17 megáldván megáldalak, és megsokasítván megsokasítom magodat, mint az ég csillagait, és mint a fövenyt, mely a tenger partján van; és meg fogja hódítani a te magod ellenségeinek kapuját. 18 És megáldatnak a te magodban a föld minden nemzetei azért, mert hallgattál szavamra. 19 És visszatért Ábrahám a szolgáihoz, és felkeltek és elmentek együtt Beérsebába; és Ábrahám Beérsebában lakott. 20 És történt ezek után a dolgok után, hogy jelentették Ábrahámnak, mondván: íme Milká is szült fiakat fivérednek, Náhornak: 21 Úcot, elsőszülöttjét, és Búzt, annak fivérét. És Kemuélt, Arám atyját, 22 és Keszedet és Házót és Pildást és Jidláfot és Betuelt. 23 Betuel pedig nemzette Rebekát. Ezt a nyolcat szülte Milká Náhornak, Ábrahám fivérének. 24 És ágyasa, a neve Reuma, is szült: Tebahot és Gahamot és Tahast és Maakát.