1 Miután pedig mi elindultunk, őtőlük elszakadva, egyenesen mentünk Kószba, másnap pedig Roduszba, és onnét Patarába. 2 És találván egy Föníciába menő hajót, beszálltunk és elindultunk. 3 Láttávolba kapva pedig Ciprust és balkézre hagyva azt, Szíriába hajóztunk és Tíruszban kötöttünk ki; mert a hajónak ott kellett kirakni a terhet. 4 És miután megtaláltuk a tanítványokat, ott maradtunk hét napig. Ők azt mondták Pálnak a Szellem által, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 5 De mikor eltöltöttük a napokat, elindulván elutaztunk, mindnyájan kikísérvén bennünket feleségestől és gyermekestől a városon kívül. És a tengerparton térdre esve imádkoztunk 6 és egymástól elbúcsúzván, beszálltunk a hajóba, azok pedig visszatértek övéikhez. 7 Mi pedig a hajózás bevégzéséül Tíruszból Ptolemaiszba mentünk, és köszöntvén a testvéreket, egy nap náluk maradtunk. 8 Másnap pedig elindulván Cézáreába mentünk; és bemenvén Filep evangélista házába, aki a hét közül való volt, nála maradtunk. 9 Ennek pedig volt négy hajadon leánya, akik prófétáltak. 10 Több napi időzésünk alatt pedig lejött egy Júdeából való próféta, név szerint Agabusz; 11 és eljövén hozzánk, vette Pál öveit, megkötözte a maga kezeit és lábait, és szólt: Azt mondja a Szent Szellem: A férfiút, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és adják a pogányok kezeibe. 12 Mikor pedig ezeket hallottuk, kértük mind mi, mind a helybeliek, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe. 13 De felelt Pál: Mit csináltok, hogy sírtok és marcangoljátok szívemet? Mert én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. 14 Mikor azért nem engedett, megnyugodtunk, mondván: Az Úr akarata legyen meg! 15 E napok után pedig felkészülődvén, felmentünk Jeruzsálembe. 16 Jöttek pedig velünk a cézáreabeli tanítványok közül is, akik elvezettek bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz, hogy nála legyünk szálláson. 17 Mikor pedig Jeruzsálembe jutottunk, örömmel fogadtak minket a testvérek. 18 Másnap pedig bement Pál velünk együtt Jakabhoz, a vének is mind megjelentek.

19 És köszöntvén őket, elbeszélte rendre, amiket az Isten cselekedett a pogányok között az ő szolgálata által. 20 Azok pedig, amint hallották, dicsőítették az Urat; és azt mondták neki: Látod, testvér, mily sok ezer zsidó van, aki hívővé lett; és mind buzognak a törvény mellett. 21 Felőled pedig úgy értesültek, hogy te mindazokat a zsidókat, kik a pogányok között vannak, a Mózestől való elszakadásra tanítod, mondván, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne kövessék szokásainkat. 22 Mi lesz most már? Lehetetlen, hogy sokaság ne gyűljön össze; mert meghallják, hogy megjöttél. 23 Ezt tedd azért, amit neked mondunk: van nekünk négy emberünk, akik fogadalmat vettek magukra; 24 ezeket magad mellé vévén, szenteltesd be magadat velük együtt, és viseld értük a költséget, hogy megnyírassák fejüket, így megtudja mindenki, hogy amikről felőled értesültek, azokból semmi sincs, hanem magad is úgy élsz, hogy a törvényt megtartod. 25 A pogányokból lett hívők felől pedig mi írtunk, azt végezvén, hogy azok semmi affélét ne tartsanak meg, csak őrizkedjenek azoktól, amik a bálványoknak áldoztattak, és a vértől és a fúlva holt állattól és a paráznaságtól. 26 Akkor Pál maga mellé vévén a férfiakat, a következő napon velük együtt beszenteltetvén bement a templomba, bejelentvén, mikor telnek le a szentelés napjai, ameddig mindegyikőjükért bemutattatik az áldozat. 27 Amint pedig a hét nap letelőben volt, az Ázsiából való zsidók látván őt a templomban, felkavarták az egész sokaságot, és rávetették kezeiket, 28 kiáltván: Izráelita férfiak, segítsetek! Ez az az ember, aki a nép ellen és a törvény ellen és a hely ellen tanít mindenkit mindenütt; és még helléneket is hozott be a templomba, és megfertőztette ezt a szent helyet. 29 (Mert látták volt előzőleg az efézusi Trofimuszt vele a városban, és őt gondolták, hogy a templomba bevitte Pál.) 30 És megmozdult az egész város és népcsődület támadt; és megragadván Pált, és kivonszolták őt a templomból; és tüstént bezárták az ajtókat. 31 Mikor pedig meg akarták őt ölni, jelentés ment fel a csapat ezredeséhez, hogy egész Jeruzsálem felkavarodott;