1. Válás után, hajóra száltunk s egyenes irányban haladva, eljutottunk Koszba, másnap meg Ródusba s onnét Patarába 2. S mikor egy Feniciába induló hajóra akadtunk, beszálltunk s elvitorláztunk. 3. Meglátva s balra elhagyva Ciprust, Szíriának vágtunk és Tiruszban kikötöttünk, mert a hajó ottan akart kirakodni. 4. Felkeresvén a tanítványokat, náluk maradtunk hét napig. De azok, a Szent Lélek sugallatára, kérten-kérték Pált, hogy ne menjen Jeruzsálembe. 5. De mihelyt napszámunk kitelt, utunkat tovább folytattuk. Mindannyian kikísértek asszonyostól, gyermekestől, a város széléig és a tenger partján térdre hullva imádkoztunk. 6. Majd egymástól elbúcsúzván, hajóra szállottunk, azok pedig hazatértek övéikhez. 7. Mi pedig a tengeri út végeztével, Tiruszból Ptolomaisba mentünk s köszöntvén a testvéreket, egy napig náluk maradtunk. 8. Másnap aztán útra kelvén, Cezareába érkeztünk s a hét diákon közül való Fülöp evangélistának házába betérve, o nála maradtunk. 9. Ennek négy hajadon prófétalánya volt. 10. Az itt töltött pár nap alatt jött oda egy Agabus nevű júdeai próféta, 11. aki, mikor minket felkeresett, fogta a Pál övét és avval a maga lábát s kezét megkötözvén, igy szólt: A Szent Lélek ezt mondja: Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg a zsidók Jeruzsálemben s átadják a pogányoknak. 12. Ezt hallva, kértük őt mi is, meg az odavalók is, ne menjen Jeruzsálembe. 13. De Pál azt felelte: Miért sírtok, miért keserítitek meg a szívemet? Hiszen én kész vagyok nemcsak a bilincset, hanem a halált is elszenvedni Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért. 14. S minthogy nem hajtott szavunkra, megnyugodtunk mondván: Legyen meg az Úrnak akaratja. 15. Aztán hamarosan felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe. 16. Velünk tartott néhány cezáriai tanítvány is s ezek egy bizonyos ciprusi Mnázonhoz, egy régi tanítványhoz vezettek minket szállásra. 17. Jeruzsálembe érkezve, a testvérek örömmel fogadtak. 18. Másnapra kelve, Pál velünk együtt meglátogatta Jakabot. A vének is mindnyájan ott voltak.

19. Üdvözlésük után, apróra elmondta nékik, mi mindent vitt véghez Isten a pogányok közt az ö munkássága által. 20. S azok, ennek hallatára, dicsőítették az Urat és azt mondták néki: Látod édes testvér, a zsidó hívőknek se szeri, se száma és azok mindnyájan buzognak a törvény mellett. 21. Rólad pedig azt hallották, hogy te a pogányok közt élő zsidókat a Mózestől való elpártolásra tanítod, azt mondván, hogy ne metéljék körül a gyermekeiket s ne ragaszkodjanak az ősi szokásokhoz. 22. Nos, mi igaz ebből? A nép mindenesetre összejön, mert meghallják, hogy itt vagy. 23. Kövesd tehát tanácsunkat. Van náluk négy fogadalmas férfi. 24. Vedd magadhoz őket. Tisztítsd meg magadat ővelük együtt s fizess meg helyettük, hogy lenyírassák hajukat. Akkor majd mindenki belátja, hogy egy szó sem 25. igaz a rólad keringő hírből, sőt, hogy te magad is megtartod a törvényt. A hívő pogányokra vonatkozólag pedig mi már kiadtuk írásban a végzést, hogy tartózkodniok kell a bálványáldozattól, a vér és a fojtott állat evésétől s a paráznaságtól. 26. Ekkor Pál magához vette ama férfiakat s másnap velük együtt megtisztítva magát, bement a templomba és bejelentette, hogy a tisztulás napjai betelnek, mihelyt bemutatják a váltságáldozatot mindenikükért. 27. De mikor a hét nap épp letelő félben volt, az ázsiai zsidók meglátván őt a templomban, felizgatták mind az egész népet 28. és őt megragadva, kiáltozták: Izraeliták! Segítség! Ez az, aki a nép, a törvény s e szent hely ellen tanít mindenkit mindenütt, sőt még görögöket is hozott a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet. 29. Vele látták ugyanis már előbb az efezusi Trofimust a városban s erről gondolták, hogy Pál bevitte magával őt is a templomba. 30. S megmozdult az egész város, a nép összecsődült és megragadva Pált, kiharcolták a templomból, az ajtókat pedig azonnal bezárták. 31. Minthogy pedig megakarták ölni, jelentették a helyőrség ezredesének, hogy az egész Jeruzsálem fellázadt és az rögtön katonákat és századosokat vett maga mellé s lerohant közéjük. 32. Azok pedig az ezredes s a katonák láttára, felhagytak Pál ütlegelésével. 33. Az ezredes odaérve, elfogatta s kettős bilincsbe verette, majd megtudakolta, ki ő és mit vétett?