1 Azokban a napokban halálosan megbetegedett Hizkija; és bement hozzá Jesaja próféta, Ámóc fia, és azt mondta neki: Így mondta az Úr: Rendeld el házadat, mert te halálodon vagy, nem fogsz meggyógyulni. 2 Ekkor Hizkija arccal a fal felé fordult, és imádkozott az Úrhoz. 3 És azt mondta: Oh Uram, emlékezzél meg arról, hogy hűséggel jártam előtted és teljes szívvel, és azt cselekedtem, ami jó a te szemeidben; és sírt Hizkija nagy sírással. 4 És lett az Úr szava Jesajához, mondván: 5 Eredj, és mondd Hizkijának: így mondta az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Hallottam imádságodat, láttam könnyeidet; íme én megtoldom napjaidat tizenöt esztendővel. 6 Az asszír király kezéből is kimentelek téged és ezt a várost; és megoltalmazom ezt a várost. 7 És ez legyen neked a jel az Úrtól, hogy teljesíti az Úr ezt a szót, amit kimondott: 8 ezennel visszatérítem az árnyékot azokon a fokokon, amelyeken Áház napórája leszállt, hátrafelé tíz fokkal. És visszatért a nap tíz fokkal azokon a fokokon, melyeken leszállt. 9 Hizkijának, Júda királyának írása; mikor beteg volt, és meggyógyult betegségéből. 10 És azt mondtam, napjaim vére árán el kell mennem az alvilág kapuiba, a többi évem leszámíttatott; 11 azt mondtam, nem látom az Urat, az Urat az élők földjén, nem pillantok többé emberre az elmúlás lakóinál: 12 [Sátram szöge ki van húzva, és lebomlik rólam, mint a pásztor sátor; összegöngyöltem életemet, mint a takács, a mellékfonalról levág engem. Egy napról más éjre végezz velem, 13 kiáltottam reggelig, mint az oroszlán; úgy tördelte minden csontomat, egy napról más éjre végezz velem. 14 Mint megjött fecske, úgy csipogtam, búgtam, mint a galamb; a magasságon csüngtek szemeim, Uram, nyom engem, légy kezesem! 15 Mit beszéljek? És mikor megmondta nekem, és ő megcselekedte: zarándokolhatok teljes éveimben szívem keserűségéért. 16 Uram, ha őértük élni fog mindezekben is lelkem élete, és megerősítesz engem, és meggyógyítasz engem: 17 íme üdvömre lett nekem keserű a keserű.] De te megkímélted lelkemet a pusztulás vermétől, mert hátad mögé vetetted minden vétkeimet.

18 Mert nem az alvilág dicsőít, nem a halál dicsér téged; nem a verembe szálltak várják hűségedet: 19 az élő, az élő, az dicsőít téged, mint én ma; atya fiaknak ad tudományt hűségedről: 20 Az Úr megtartásomra volt nekem, ezért zengetjük lantomat életünk minden napján az Úrnak házában. 21 És azt mondta Jesaja: Vegyenek fügesajtot és dörzsöljék rá a kelésre, és meggyógyul. 22 Hizkija pedig azt mondta: Mit? Jel? Csakhogy felmehetek az Úr házába!