1 Abban az időben Ezékiás, Júda királya megbetegedett, és már a halálán volt. Ézsaiás, Ámóc fia meglátogatta, és azt mondta neki: „Ezt mondja az Örökkévaló: Rendezd el a dolgaidat, mert nem fogsz meggyógyulni, hanem meghalsz!” 2 Ennek hallatára Ezékiás a fal felé fordult, és így könyörgött: 3 „Örökkévaló, kérlek, emlékezz rá, hogy egész életemben hűséges voltam hozzád, és teljes szívvel azt tettem, amit helyesnek látsz!” — így könyörgött és sírt a király sokáig. 4 Történt ezek után, hogy az Örökkévaló ismét szólt Ézsaiáshoz: 5 „Menj vissza Ezékiáshoz, és mondd neki: Ezt üzeni az Örökkévaló, Dávidnak, ősapádnak Istene: »Meghallgattam könyörgésedet, láttam könnyeidet, és tizenöt évvel meghosszabbítom életed idejét. 6 Ezen felül megszabadítalak téged és Jeruzsálemet is Asszíria királyának a kezéből, és megvédem a várost.«” 7 Ez lesz a jel számodra az Örökkévalótól, hogy beteljesíti, amit ígért: 8 „Nézd! Visszaviszem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján azokon a fokokon, amelyen már áthaladt.” Az árnyék pedig valóban visszahátrált tíz fokot a napórán, azokon a fokokon, amelyeken előzőleg már áthaladt. 9 Ezt az éneket Ezékiás, Júda királya akkor írta, amikor felgyógyult halálos betegségéből: 10 „Azt gondoltam: Hát életem derekán kell átmennem az alvilág kapuján, s többi éveimet elrabolják tőlem! 11 Azt mondtam: Hát nem láthatom többé az Örökkévalót az élők földjén? Nem láthatom többé a földön élő embereket sem? 12 Sátorom lebontják, mint a pásztorok sátrát, s ki kell költöznöm belőle. Mint a takács a vásznat, összetekeri életem, s levágja a szövőszékről. Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált. 13 Hajnalig kiáltok segítségért, de úgy összetöri minden csontomat, mint zsákmányát az oroszlán. Végez velem, mihelyst a nappal éjjelre vált. 14 Mint rémült fecskefióka, sipogtam, és nyögtem, mint a galamb. Uram, fölnézek a mennybe, onnan várok segítséget. Segíts rajtam, ments meg, te légy a szabadítóm! 15 Mit is mondhatnék? Hiszen azt tetted velem, amit mondtál. Alázatban élem le hátralévő éveimet, lelkem keserűsége után.

16 Uram, ezek által él minden ember, te éltetsz engem is! Meggyógyítasz, és életet adsz nekem! 17 Bizony, még ez a szorongatás és nyomorúság is a javamra vált! Mert szeretsz, hát kihúztad lelkem a sírveremből, s hátad mögé hajítottad összes bűnömet! 18 Nem a Seol dicsér téged, foglyai nem magasztalnak. A halál nem dicsőít téged, Uram, sem a sírba hullók nem reménykednek többé hűségedben! 19 Csak az élők, csak az, ki él, az dicsőít téged, mint ahogy ma én magasztallak, Uram! Hirdessék hűségedet az apák a fiaiknak! 20 Bizony, az Örökkévaló megszabadít engem, semmi kétség! Énekeljük hát hálaénekeimet, hangszerekkel, az Örökkévaló házában, egész életemben!”