1 Így mondta az Úr: Menj le Júda királyának házába, és mondd el ott ezt a beszédet. 2 És mondd: Halld meg az Úr szavát, Júda királya, aki Dávid trónján ülsz; te és szolgáid és néped, akik bejöttök e kapukon. 3 Így mondta az Úr: Tegyetek ítéletet és igazságot, és szabadítsátok ki a megrablottat az elnyomó kezéből; és jövevényt, árvát és özvegyet ne sanyargassatok, ne nyomjatok el, és ártatlan vért ne ontsatok ezen a helyen. 4 Mert ha megcselekedvén megcselekszitek ezt a beszédet, akkor e ház kapuin királyok fognak bevonulni, akik Dávid trónján fognak ülni. Szekereken és lovakon jönnek, ők és szolgáik és népük. 5 Ha pedig nem hallgatjátok meg ezeket a szavakat, magamra esküszöm, mond az Úr, hogy rommá lesz ez a ház. 6 Mert így mondta az Úr Júda királyának háza felől: Gileád vagy te nekem, a Libánon orma; bizony sivataggá teszlek, mint a lakatlan városok. 7 És rontókat szentelek ellened, kit-kit fegyvereivel; és kivágják legszebb cédrusaidat, és a tűzre dobják. 8 És sok nemzet megy majd el e mellett a város mellett; és azt mondják egymásnak: Miért tett így az Úr ezzel a nagy várossal? 9 Mire azt mondják majd: Amiért elhagyták az Úrnak, az ő Istenüknek szövetségét, és idegen istenek előtt borultak le és azokat szolgálták. 10 Ne sirassátok a halottat és ne sajnáljátok; sírva sirassátok azt, aki elmegy: mert nem tér vissza többé, és nem látja születése földjét. 11 Mert így mondta az Úr Sallumra, Jósia júdai király fiára, aki atyja, Jósia helyén uralkodott, aki kiment erről a helyről: Nem tér vissza többé. 12 Hanem azon a helyen, ahova fogságba vitték őt, ott hal meg; és ezt az országot nem látja többé. 13 Jaj, aki nem igazsággal építi házát, és nem jogossággal felházát; felebarátjával ingyen dolgoztat, és munkabérét nem adja meg neki! 14 Ki ezt mondja: Építek magamnak nagy házat és tágas felházakat, és vág rá ablakokat cédrussal bélelve, cinóberrel festve. 15 Azzal akarsz király lenni, hogy te a cédrusra gerjedezel? Atyád ugye evett és ivott? de jogot és igazságot cselekedett, tehát jó dolga volt.

16 Megítélte az elnyomott és szegény perét [azért volt jó dolga]; nemde ez az én ismeretem?; ez az Úr mondása. 17 De neked nincs szemed és szíved, csak nyereségedre; és az ártatlan vérre, hogy kiontsd, és az elnyomásra [és a zsarolásra], hogy elkövesd. 18 Ezért így mondta az Úr Jójákimra, Jósia fiára, Júda királyára: Nem siratják őt el: Jaj, fivérem, és jaj, nővérem! Nem siratják őt el: Jaj, Uram, és jaj, dicsősége! 19 Szamár-temetése lesz neki: kihúzzák, és eldobják Jeruzsálem kapuitól tovább. 20 Menj fel a Libánonra és kiálts, és a Básánon adj hangot; és kiálts az Abarimról, mert összetörtek mind a te szerelmeseid. 21 Szóltam hozzád jólétedben, azt mondtad: Nem hallom! Ez a te utad ifjúságodtól fogva, mert nem hallgattál szavamra. 22 Pásztoraidat mind szél legeli le, és szerelmeseid fogságba mennek; mert akkor szégyent és gyalázatot vallasz minden gonoszságod miatt. 23 Ki a Libánonon lakozol, cédrusokon fészkelsz; hogy nyögsz, ha fájdalmak jönnek rád, vajúdás, mint a szülő asszonyra! 24 Élek én, mond az Úr, ha Konja, a Jójákim fia, Júda királya pecsétgyűrű lenne a jobb kezemen; hát onnét szakítanám le! 25 És azok kezébe adlak, akik életedre törnek, és azok kezébe, akiktől félsz; és Nabukadneccár babilóniai király kezébe és a káldok kezébe. 26 És elhajítalak téged és anyádat, aki téged szült, más országba, nem ahol születtetek; és ott fogtok meghalni. 27 És ebbe az országba, melybe lelkük vágyik visszatérni, ide nem térnek vissza. 28 Megvetett, törött bálvány e férfiú, Konja? Vagy oly edény, melyben nincs gyönyörűség? Miért hajíttattak el, ő és magva, és vettettek a földre, melyet nem ismertek? 29 Ország, ország, ország, halld meg az Úr szavát! 30 Így mondta az Úr: írjátok fel ezt a férfiút, mint elhagyatottat, egy embert, kinek életében nem lesz szerencséje; mert magvából nem sikerül többé senkinek Dávid trónjára ülni és Júdán uralkodni.