1 Közel mentek pedig hozzá mindenféle vámszedők és bűnösök, hogy őt hallgassák; 2 és zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, mondván: Ez bűnösöket fogad, és együtt eszik velük. 3 Mondta tehát nekik ezt a példázatot, mondván: 4 Ki az az ember köztetek, akinek ha száz juha van és egyet elveszt belőlük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a sivatagban, és nem megy az elveszett után, míg meg nem találja azt? 5 És mikor megtalálja, vállaira veszi örömmel; 6 és hazaérkezvén, összehívja barátait és szomszédait, mondván nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én juhomat, mely elveszett. 7 Mondom nektek, hogy ilyen öröm lesz a mennyben egy megtérő bűnösön, inkább, mint kilenvenkilenc igazon, akinek nem kell megtérés. 8 Vagy ha valamely asszonynak tíz drahmája van és elveszít egy drahmát, nemde gyertyát gyújt és megsepri a házat, és keresi gondosan, míg megtalálja? 9 És mikor megtalálja, összehívja asszonybarátait és szomszédait, mondván: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem. 10 Ilyen öröm lesz, mondom nektek, Isten angyalai előtt egy megtérő bűnösön. 11 Azt mondta pedig: Egy embernek volt két fia; 12 és az ifjabbik azt mondta atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyonból a rám eső részt. És megosztotta köztük a vagyont. 13 És nem sok nap múlva a fiatalabbik fiú összeszedvén mindenét, messze országba költözött, és ott eltékozolta vagyonát dobzódó élettel. 14 Miután pedig mindent elköltött, nagy éhség támadt abban az országban, és ő kezdett szükséget látni. 15 És elmenvén hozzászegődött annak az országnak egyik polgárához; és az elküldte őt földjére sertéseket legeltetni. 16 És azokkal a becőkkel kívánta hasát megtölteni, melyeket a sertések ettek; és senki sem adott neki. 17 Magába szállván tehát, azt mondta: Az én atyámnak mily sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen veszek! 18 Felkelvén elmegyek az én atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; 19 és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem; tégy engem olyanná, mint béreseid közül egy!

20 És felkelvén elment atyjához. De még mikor ő távol volt, meglátta őt atyja, és megesett a szíve, és odafutva nyakába borult és összevissza csókolta őt. 21 De a fiú azt mondta neki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened; és már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem. 22 Az atya pedig azt mondta szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát és adjátok rá, és húzzatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira; 23 és hozzátok a hízlalt borjút, vágjátok le, és együnk és vigadjunk! 24 Mert ez az én fiam halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott. És elkezdtek vigadni. 25 Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn volt; és amint hazajövet közeledett a házhoz, meghallotta a zenét és táncot. 26 És szólítván az egyik szolgát, tudakolta, mi az. 27 Az pedig azt mondta neki: Öcséd megjött; és atyád levágatta a hízlalt borjút, hogy egészségben nyerte őt vissza. 28 Erre megharagudott, és nem akart bemenni; tehát atyja jött ki, és kérlelte őt. 29 De ő felelvén, azt mondta atyjának: Íme, ennyi esztendeje szolgálok neked és soha parancsodat át nem hágtam, és nekem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy barátaimmal vigadjak. 30 Mikor pedig ez a fiad, aki paráznákkal ette meg vagyonodat, megjött, levágattad neki a hízlalt borjút. 31 Ő pedig azt mondta neki: Gyermekem, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tied. 32 De kellett vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred halott volt és feltámadott; és elveszett volt és megtaláltatott.