1. Mindenféle vámszedő és bűnös jött hozzá, hogy hallgassák őt. 2. A farizeusok és írástudók pedig zúgolódtak: Ez bűnösöket fogad magához, és velük együtt eszik. 3. Ekkor mondta ezt a példázatot: 4. Melyik ember az közületek, akinek ha száz juha van, és egy közülük elvész, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja? 5. És ha megtalálta, örömében felveszi a vállára, 6. és hazamenve összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nekik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat. 7. Mondom nektek, hogy ugyanígy a mennyben is nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akiknek nincs szükségük megtérésre. 8. Vagy ha valamelyik asszonynak tíz drahmája van, és egy drahmát elveszt, nem gyújt-e menten mécsest, és nem söpri-e ki a házát, és nem keresi-e gondosan, mígnem megtalálja? 9. És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, s így szól: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett drahmát! 10. Mondom nektek, így örvendeznek az Isten angyalai is egyetlen megtérő bűnösön. 11. Azután így folytatta: Egy embernek volt két fia. 12. A fiatalabbik ezt mondotta az atyjának: Atyám, add ki nekem a vagyon reám eső részét. Az megosztotta köztük a vagyont. 13. Nem sok idő múlva aztán a kisebbik fiú összeszedte mindenét, messze tartományba költözött, és feslett életet élve eltékozolta vagyonát. 14. Mire mindenét elköltötte, nagy éhség támadt abban a tartományban, és kezdett ínséget látni. 15. Akkor elszegődött annak a tartománynak egyik polgárához, aki kiküldte őt a mezejére, disznókat legeltetni. 16. Szívesen megtöltötte volna gyomrát avval a moslékkal, amit a disznók ettek, de senki sem adott neki. 17. Akkor aztán magába szállt, és így bánkódott: Az én atyámnak hány bérese bővölködik kenyérben, én pedig itt éhen halok. 18. Felkelek, elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom neki: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened, 19. és nem vagyok immár méltó, hogy fiad legyek. Fogadj be engem béreseid közé.

20. Fölkerekedett és hazament az atyjához. Mikor még távol volt, meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve. Odafutott, a nyakába borult és összecsókolta. 21. így szólt neki a fiú: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened, és nem vagyok immár méltó, hogy fiadnak nevezz. 22. Az atya azonban azt mondta szolgáinak: Gyorsan hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt az ujjara, és sarut a lábára! 23. Vezessétek elő a hizlalt tulkot, vágjátok le, és együnk és vigadjunk, 24. mert ez az én fiam meghalt, de feltámadott,,elveszett, de újra megkerült! És elkezdtek vigadni. 25. A nagyobbik fiú pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közelgett a házhoz, meghallotta a zenét és a táncot. 26. Előszólított egy szolgát, és megtudakolta, mi az? 27. Az pedig így felelt neki: Öcséd jött meg, és atyád levágatta a hizlalt tulkot, mivel egészségben nyerte őt vissza. 28. Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. Atyja ment ki hozzá és kérlelte; 29. de ő így válaszolt atyjának: Íme annyi esztendeje szolgálok neked; parancsodat soha meg nem szegtem, és te egyetlen kecskegödölyét sem adtál, hogy barátaimmal vigadjak. 30. Mikor pedig ez a te fiad megjött, aki parázna nőkkel emésztette föl vagyonodat, levágattad neki a hizlalt tulkot. 31. Az pedig így felelt neki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd; 32. vigadoznod és örvendezned kellene hát, hogy ez a te testvéred halott volt, és életre kelt, elveszett, de újra megkerült.