1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, Bethfagéhoz és Bethániához az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül; 2 és azt mondta nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént, amint bementek, találtok egy megkötött csikót, melyen még ember nem ült, eloldozván azt hozzátok el. 3 És ha valaki azt mondja nektek: Miért teszitek ezt? Mondjátok, hogy az Úrnak van rá szüksége; és tüstént elbocsátja azt ide. 4 Elmentek hát, és megtalálták a csikót az ajtóhoz kötve kívül az utcán, és eloldozták azt. 5 És némelyek az ott állók közül azt mondták nekik: Mit csináltok, hogy eloldozzátok a csikót? 6 Ők pedig úgy szóltak nekik, mint Jézus parancsolta; és elengedték őket. 7 És elvitték a csikót Jézushoz; és felvetették rá köpönyegeiket, és felült rá. 8 Sokan pedig köpönyegeiket kiterítették az útra; mások pedig gallyakat szegdeltek a fákról, és elterítették az útra. 9 És akik elöl mentek, és akik követték, kiáltottak,mondván: Hozsánna, áldott, aki jön az Úr nevében! 10 Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban! 11 És bevonult Jézus Jeruzsálembe és a templomba; és körülnézvén mindent, miután már késő volt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel. 12 És másnap, mikor kijöttek Bethániából, megéhezett. 13 És látván egy fügefát messziről, melyen levelek voltak, odament, hátha talál rajta valamit; és mikor odaért hozzá, semmit sem talált, csak leveleket; mert nem volt a fügék évadja. 14 És felelvén Jézus, azt mondta neki: Soha többé rólad gyümölcsöt senki ne egyék! És hallották a tanítványai. 15 És mikor Jeruzsálembe értek, bemenvén Jézus a templomba, kezdte kiűzni azokat, akik adtak és vettek a templomban, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, 16 és nem engedte, hogy valaki valami edényt keresztülvigyen a templomon. 17 És tanított, mondván nekik: Nem meg van-e írva: Az én házam imádság házának hívatik minden nép számára; ti pedig tettétek azt latrok barlangjává.

18 Mikor ezt hallották az írástudók és a főpapok, tanakodtak, miképpen veszítsék el őt; mert féltek tőle, mivelhogy az egész sokaság megilletődött tanításán. 19 És mikor este lett, kiment a városon kívül. 20 És reggel arra menvén el, gyökerestől kiszáradva látták a fügefát. 21 És visszaemlékezvén Péter, azt mondta neki: Rabbi, íme a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt. 22 És felelvén Jézus, azt mondta nekik: Legyen hitetek Istenben. 23 Mert bizony mondom nektek, hogy ha valaki azt mondja ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy meglesz, amit mond, annak meglesz, amit mond. 24 Ezért mondom nektek: mindazt, amit imádkozva kértek, higgyétek, hogy elveszitek; és meglesz nektek. 25 És mikor imádkozva álltok, megbocsássátok, ha valami van bennetek valaki ellen, hogy a ti mennybeli Atyátok is megbocsássa nektek a ti vétkeiteket. 26 Ha pedig ti meg nem bocsátjátok, a ti mennybeli Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket. 27 És ismét bementek Jeruzsálembe; és amint ő a templomban járkált, odamentek hozzá a főpapok és az írástudók és a vének, 28 és azt mondták neki: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat, hogy ezeket cselekedd? 29 Jézus pedig felelvén azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, és feleljetek nekem, akkor megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket: 30 A János keresztsége mennyből volt, vagy emberektől? Feleljetek nekem. 31 És okoskodtak maguk között, mondván: Mit mondjunk? Ha azt mondjuk: Mennyből, azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? 32 Hát ha azt mondjuk: Emberektől? Féltek a néptől, mert mindnyájan úgy tartották Jánost, hogy valóban próféta volt. 33 És felelvén, azt mondták Jézusnak: Nem tudjuk. Felelvén Jézus is azt mondta nekik: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket.