1. És mikor Jeruzsálemhez és Bethániához közeledtek, az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül, 2. mondván nekik: Menjetek a szemben fekvő községbe, mindjárt amint bementek, találtok egy megkötött vemhet, melyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide. 3. És ha valaki azt mondja: Mit míveltek? Mondjátok, hogy az Urnák, szüksége van rá, és rögtön ide fogja ereszteni. 4. És elmentek, és megtalálták a vemhet, megkötve künn az ajtó előtt a kettős útnál, és eloldották. 5. És némelyek az ott állók közül mondák nekik: Mit míveltek, hogy a vemhet eloldjátok? 6. Azok pedig úgy feleltek, amint megparancsolta nekik Jézus, és odaengedték nekik. 7. És elvezették a vemhet Jézushoz és rátették ruháikat és ő ráült. 8. Sokan pedig leterítették ruháikat az útra; mások pedig ágakat vágtak a fákról és elterítették az úton. 9. S akik elől mentek és akik utána jöttek, kiáltozták, mondván: Hozanna! 10. Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hozanna a magasságban! 11. És bement Jeruzsálembe a templomba, és miután mindent megnézett, mivel már estére járt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel. 12. És másnap, mikor elindultak Bethániából megéhezett. 13. S meglátva távolról egy leveles fügefát, odament, hogyha talán valamit találna rajta. De amint odaért, nem talált rajta egyebet, mint leveleket, mert nem volt ideje a fügeérésnek. 14. És felelvén monda neki: Soha többé ne egyék terólad gyümölcsöt senki! És tanítványai hallották ezt. 15. És beértek Jeruzsálembe. S amint a templomba bement, kiűzte a templomban levő árusokat és vásárlókat, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta. 16. És nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon. 17. És tanított és monda nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házamat imádság házának hívják minden nemzetnél? Ti pedig latrok barlangjává tettétek azt. 18. Midőn ezt a főpapok és Írástudók meghallották, azon tanakodtak, mikép tehetnék el őt láb alól; mert féltek tőle, mivelhogy az egész nép csodálkozott az ő tanításán. 19. És amint beesteledett, kiment a városból.

20. És midőn reggel arra mentek, látták, hogy a fügefa tövestül el van száradva. 21. Ekkor eszébe jutott Péternek és monda neki: Mester! íme a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradt. 22. És felelvén Jézus, monda neki: Higyjetek az Istenben! 23. Bizony mondom nektek, hogy ha valaki e hegynek azt mondja: Mozdulj innen, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, meg fog történni, - meg leszen neki. 24. Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és meg leszen nektek. 25. És mikor odaálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamitek van, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben van, megbocsássa nektek bűneiteket. 26. Mert ha ti meg nem bocsáttok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket. 27. És ismét bementek Jeruzsálembe. És midőn a templomban körüljárt, hozzámentek a főpapok és írástudók és vének, 28. és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked e hatalmat, hogy ezt cselekedjed? 29. Jézus pedig felelé és monda nekik: Én is adok fel nektek egy kérdést, feleljetek arra nekem, s megmondom nektek, minő hatalommal cselekszem ezt. 30. János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől? Feleljetek meg nekem! 31. Azok pedig tanakodtak magokban, mondván: Ha azt mondjuk: A mennyből, azt fogja mondani: Tehát miért nem hittetek neki? 32. Ha pedig azt mondjuk: Az emberektől, - félnünk kell a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt. 33. Feleletül tehát azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Mire Jézus viszonzá. Én sem mondom meg nektek, minő hatalommal cselekszem mindezt.