1 És mikor közeledtek Jeruzsálemhez, és Bethfagéba értek az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két tanítványt, 2 mondván nekik: Menjetek el az előttetek levő faluba; és tüstént találtok egy megkötött szamarat, és egy csikót vele; eloldozván hozzátok el nekem. 3 És ha valaki valamit szól nektek, mondjátok, hogy az Úrnak van rájuk szüksége; és tüstént elbocsátja azokat. 4 Ez pedig az egész azért lett, hogy beteljesedjék, ami megmondatott a próféta által, aki azt mondja: 5 Mondjátok meg Cijón leányának: Íme királyod jön hozzád; szelíden, szamár hátán ülve, és csikón, igavonó vemhén. 6 Elmenvén pedig a tanítványok, és úgy cselekedvén, amint Jézus parancsolta nekik, 7 elhozták a szamarat és a csikót, és rájuk terítették köpönyegeiket, és ő azokra ült. 8 A sokaság legnagyobb része pedig az útra terítette köpönyegét; némelyek meg ágakat szegdeltek a fákról, és elterítették az úton. 9 A sokaság pedig, mely előtte ment és amely követte, kiáltott, mondván: Hozsánna a Dávid Fiának; áldott, aki jön az Úr nevében; hozsánna a magasságban! 10 És mikor bement Jeruzsálembe, megmozdult az egész város, mondván: Ki ez? 11 A sokaság pedig azt mondta: Ez Jézus, a galileai Názáretből való próféta. 12 És bement Jézus az Isten templomába, és kiűzte mindazokat, akik adtak és vettek a templomban; és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta, 13 és azt mondta nekik: Meg van írva: Az én házam imádság házának hívatik; ti pedig tettétek azt latroknak barlangjává. 14 És mentek hozzá vakok és sánták a templomban; és meggyógyította őket. 15 Látván pedig a főpapok és az írástudók a csodákat, melyeket tett, és a gyermekeket, akik a templomban kiáltottak és azt mondták: Hozsánna a Dávid Fiának; méltatlankodtak; 16 és azt mondták neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig azt mondta nekik: Igen, sohasem olvastátok, hogy „Kisdedek és csecsemők szájából szereztél dicséretet? 17 És elhagyván őket, kiment a városból Bethániába, és ott hált. 18 Reggel pedig, amint visszatért a városba, megéhezett;

19 és látván egy fügefát az út mellett, odament hozzá, és nem talált rajta semmit, csak leveleket; és azt mondta neki: Többé belőled gyümölcs ne legyen soha; és azonnal elszáradt a fügefa. 20 És a tanítványok látván, elcsodálkoztak, mondván: Hogyan száradt el azonnal a fügefa? 21 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Bizony mondom nektek, ha van hitetek és nem kételkedtek, nem csak azt cselekszitek, ami a fügefán esett, hanem ha azt mondjátok ennek a hegynek: Kelj fel és ugorjál a tengerbe, meglesz. 22 És mindazt, amit az imádságban kértek, ha hisztek, elveszitek. 23 És mikor bement a templomba, odamentek hozzá a főpapok és a nép vénei, amint tanított, és azt mondták: Micsoda teljhatalommal cselekszed ezeket; és ki adta neked ezt a teljhatalmat? 24 Felelvén pedig Jézus, azt mondta nekik: Kérdezek tőletek én is egy szót, amit ha megmondtok nekem, én is megmondom nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket: 25 A János keresztsége honnét való volt; mennyből vagy emberektől? Azok pedig tanakodtak magukban, mondván: Ha azt mondjuk, mennyből; azt mondja majd: Miért nem hittetek tehát neki? 26 Ha pedig azt mondjuk: Emberektől; félünk a sokaságtól; mert mindnyájan prófétának tartják Jánost. 27 És felelvén Jézusnak, azt mondták: Nem tudjuk. Azt mondta nekik ő is: Én sem mondom meg nektek, micsoda teljhatalommal cselekszem ezeket. 28 De ti mit gondoltok? Egy embernek volt két fia. És odamenvén az elsőhöz, azt mondta: Fiam eredj, ma dolgozzál az én szőlőmben. 29 Az pedig felelvén, azt mondta: Nem akarok; de később megbánván, elment. 30 És odamenvén a másodikhoz, ugyanígy szólt. Az pedig felelvén, azt mondta: Én igen, uram; és nem ment el. 31 A kettő közül melyik cselekedte az atya akaratát? Azt mondták neki: Az első. Azt mondta nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámszedők és paráznák megelőznek titeket az Isten országában. 32 Mert eljött hozzátok János az igazság útján, és nem hittetek neki, a vámszedők és a paráznák pedig hittek neki; és ti ezt látván, nem bántátok meg utóbb, hogy hittetek volna neki.