1. Útra keltek onnét, a Jordánnak túlsó partja mentén eljutottak judea földére. S újra sok nép tódult hozzá s ő szokása szerint tanította őket. 2. Ekkor a farizeusok hozzáfordulva, kísértésképp megkérdezték őt: Elbocsáthatja-e a férj feleségét? 3. Ő viszont azt kérdezte tőlük: Mit parancsolt néktek Mózes? 4. Azt felelték: Mózes megengedte, hogy válólevelet irjank és úgy bocsássak el. 5. Erre Jézus így válaszolt nékik: Mózes a ti kőszívetek miatt írta néktek e parancsolatot. 6. De az Isten a teremtés kezdetétől fogva férfit s nőt alkotott. 7. Azért: elhagyja az ember atyját és anyját s ragaszkodik a feleségéhez 8. s a kettő, egy test lesz, úgy hogy többé nincs két, hanem csak egy test. 9. Tehát: amit az Isten egybeszerkesztett, ember ne válassza ketté. 10. Otthon viszont a tanítványai tették szóvá előtte a dolgot. 11. S ő azt mondta nékik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz el, házasságtörést követ el. 12. És ha a feleség elhagyja a férjét s máshoz megy, házasságtörést követ el. 13. Eközben kis gyermekeket hoztak hozzá, hogy megáldja őket, de a tanítványok rájuk támadtak. 14. Ezt látva, Jézus megharagudott és azt mondta nékik: Engedjétek, hadd jöjjenek a kis gyermekek énhozzám s ne tiltsátok el őket éntőlem. Ilyeneké az Isten országa. 15. Bizony mondom néktek: Aki nem kis gyermek módjára fogadja az Isten országát, semmiképpen nem megyen be abba. 16. S magához ölelve s kezét rájuk téve, megáldotta őket. 17. Utrakelvén, egy valaki hozzá futott s térdre hullva kérdezte: Jó mester! Mit tegyek, hogy örökké éljek? 18. Jézus azt felelte néki: Miért mondasz engemet jónak? Senkisem jó, csak egy, az Isten. 19. Ismered a parancsolatokat: Ne törj házasságot! Ne ölj! Ne lopj! Ne tégy hamis tanúbizonyságot! Ne rabolj! Tiszteld atyádat és anyádat! 20. Az pedig így válaszolt néki: Mester! Mindezt ifjúságom óta megtartottam. 21. Jézus szeretettel rátekintett és azt mondta néki: Egy hiányzik nálad. Menj! Add el minden vagyonodat és oszd szét a szegények közt s mennyei kincsed lesz. Azután jer és kövess engemet.

22. Az ifjúnak kedvét szegte ez a tanács s nagy búsan távozott, mert sok jószága volt. 23. Jézus pedig körültekintve, azt mondta tanítványainak: Mily nehezen jutnak be a gazdagok az Isten országába! 24. A tanítványok pedig álmélkodtak a beszédén. De ő újra megszólalt és azt mondotta nékik: Fiaim! Mily nehezen jutnak be a gazdagságukban elbizakodottak Isten országába! 25. Könnyebb a tevének a tűfokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába jutni. 26. Erre azok még inkább elálmélkodtak és egymást kérdezték: Akkor hát ki üdvözülhet? 27. Jézus rájuk tekintve, szólt: Az embereknél ez lehetetlen, de nem az Istenél. Az Istennél minden lehetséges. 28. Ekkor Péter szólt hozzá: Lásd mi mindent odahagytunk s követtünk tégedet. 29. Jézus azt felelte: Bizony mondom néktek: nincsen olyan, aki odahagyta házát, fiú- vagy leánytestvéreit, atyját, avagy anyját, feleségét, gyermekeit, avagy szántóföldjét énérettem és az evangéliomért, 30. hogy százszor annyit ne kapna; most ebben a világban házat, fiú- s leánytestvért, anyát, gyermeket és szántóföldet, üldözések közben; a jövendő világban pedig örök életet. 31. Sok első utolsó és sok utolsó első lesz. 32. Útban voltak Jeruzsálem felé. Jézus ment elöl. A többiek álmélkodva és félve követték. S újra maga mellé véve a tizenkét tanítványt, jövendő sorsáról kezdett beszélgetni velük. 33. Mostmár - úgymond - felmegyünk Jeruzsálembe. Az emberfia a főpapok s az írástudók kezébe adatik, halálra ítélik, átadják a pogányoknak, 34. megcsúfolják, megostorozzák, leköpdösik és megölik, de harmadnap feltámad. 35. Ekkor odamentek hozzá Jakab és János, a Zebedeus fiai s azt mondták: Mester! Szeretnők, ha kérésünket meghallgatnád. 36. Megkérdezte őket: Mit kívántok tőlem? 37. Azt felelték: Engedd meg, hogy egyikünk a jobb, másikunk a bal kezed felől üljön a te dicsőségedben. 38. Jézus így válaszolt nékik: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Megtudjátok-e ti inni azt a poharat, amelyet én iszom? Kész vagytok-e beavattatni azzal az avatással, amellyel én beavattatom? 39. Azt felelték: Kész vagyunk. Erre Jézus azt mondotta nékik: Az én poharamat ugyan megisszátok és az én avatásommal beavattattok,