1. Férfiak, Testvérek és Atyák, hallgassátok meg védekező beszédemet. 2. Mikor hallották, hogy héber nyelven szól hozzájuk, még jobban elcsendesedtek. És mondta: 3. Én zsidó vagyok, a ciliciai Tarzusban születtem, de ebben a városban nevelkedtem fel Gamáliel lábainál. Az ősi törvény szigorúsága szerint tanítottak, és én is oly buzgón ragaszkodtam az Istenhez, mint ma ti mindnyájan. 4. Halálra üldöztem ennek a tanításnak a híveit, megkötöztem és tömlöcbe vetettem férfiakat és nőket egyaránt. 5. Tanúja ennek a főpap is és a vének egész tanácsa, akiktől leveleket is kaptam az atyafiakhoz és elmentem Damaszkuszba, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, büntetés céljából. 6. Történt azonban menet közben, amint közeledtem Damaszkuszhoz, hogy déltájban hirtelen nagy mennyei világosság sugárzott körül engem. 7. A földre estem és szót hallottam, amely ezt mondta nekem: Saul, Saul, miért üldözöl engem? 8. Kicsoda vagy Uram? - kérdeztem. És ő így felelt: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözöl. 9. A velem levők a világosságot látták, de nem hallották a beszélőnek a szavát. 10. Kérdeztem: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr erre azt felelte: Kelj fel és menj Damaszkuszba; majd ott megmondják neked mindazt, amit Isten felőled elrendelt. 11. Mivel azonban ama világosság dicsősége miatt nem láttam, a velem levők kézenfogva vezettek és úgy mentem be Damaszkuszba. 12. Egy bizonyos Anániás pedig, a törvény szerint kegyes férfiú, kiről az összes ott lakó zsidók jó bizonyságot tesznek, 13. eljött hozzám, mellém állott és így szólt:Atyámfia, Saul, láss újból! És én abban a pillanatban megláttam őt. 14. Ő így szólt: A mi atyáink Istene választott ki téged, hogy megismerd az ő akaratát és meglásd amaz Igazat és szót hallj az ő szájából. 15. Mert mindenki előtt tanúbizonyságot kell tenned arról, amit láttál és hallottál. 16. Most tehát miért késedelmeskedel? Kelj fel, keresztelkedjél meg, mosd le a bűneidet és hívd segítségül az Úr nevét. 17. Jeruzsálembe való visszatértem után történt, hogy egyszer, mikor imádkoztam a templomban, révületbe estem.

18. Őt láttam, amint így szólt hozzám: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből, mert nem fogadják be a felőlem való bizonyságtételedet. 19. Ekkor így szóltam: Uram, ők maguk tudják, hogy a benned hívőket tömlöcbe vetettem és verettem minden zsinagógában. 20. És mikor a te mártírodnak, Istvánnak vérét ontották, én is ott álltam és helyeseltem az ő megölését. És őriztem azoknak a ruháját, akik őt megölték. 21. Ő azonban azt mondta nekem: Eredj el, mert messze küldelek téged, a pogányok közé. 22. Hallgatták pedig őt eddig a mondatig. De most kitört belőlük a kiáltás: Töröld el a föld színéről az ilyet, mert nem érdemli meg, hogy éljen! 23. Mivel nagyon kiabáltak, ruhájukat eldobták és port hánytak fel a levegőbe, 24. az ezredes megparancsolta, hogy vigyék Pált a várba és meghagyta, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hadd derüljön ki, miért kiáltoztak úgy ellene. 25. Mikor már lekötötték szíjakkal, így szólt Pál az ott álló századoshoz: Szabad-e nektek megkorbácsolnotok egy római polgárt, akit még nem ítéltek el? 26. Ezt hallván a százados, elment az ezredeshez és jelentést tett neki: Mit akarsz tenni? Ez az ember ugyanis római polgár. 27. Ekkor az ezredes odament hozzá és ezt mondta neki: Mondd meg nekem, hogy csakugyan római polgár vagy? Ő így szólt: Az. 28. Az ezredes így felelt; Én nagy összegért vásároltam meg a polgárjogot. Pál pedig azt mondta: Én meg benne születtem. 29. Ekkor nyomban abbahagyták a vallatását. Sőt az ezredes meg is rémült, mikor megtudta, hogy római polgár és mégis megkötözi ette. 30. Másnap pedig bizonyosat akart tudni, hogy mivel vádolják a zsidók. Feloldoztatta tehát bilincseiből és megparancsolta, hogy a papi fejedelmek, az egész tanáccsal együtt üljenek össze. Ekkor Pált lehozatta és eléjük állította.