1. Férfiak, Testvérek és Atyák! Hallgassátok meg, miként igazolom magamat előttetek! 2. Amint pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájok, még jobban elcsendesedtek. 3. És monda: Én zsidó vagyok, ki a ciliciai Tarzusban születettem, ebben a városban pedig nevelkedtem, Gamáliel lábainál az atyai törvény szigora szerint oktatva, a törvénynek buzgó követője voltam, aminők ti is vagytok ma mindnyájan. 4. És én ezen az utón jártam mindhalálig, megkötözve és börtönbe vetve férfiakat és nőket, 5. miként ezt a főpap is bizonyítja és az összes vének, akiktől levelet kaptam és elmentem a testvérekhez Damaszkusba, hogy onnan a foglyokat Jeruzsálembe hozzam büntetés végett. 6. Történt azonban, hogy amint mentem és Damaszkushoz közeledtem, dél tájban hirtelen nagy világosság vett körül az égből 7. és leesve a földre, szózatot hallottam, mely azt mondotta nekem: Saul, Saul, miért üldözesz engem? 8. Mire én felelém: Ki vagy Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözesz. 9. És akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották. 10. És mondám: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj föl, menj Damaszkusba, és ott majd megmondják mindazt, amit cselekedned kell. 11. S mivel a világosság fényétől nem láttam, kísérőim által kézenfogva vezetve értem Damaszkusba. 12. Egy bizonyos Ananiás pedig, egy törvénytisztelő férfiú, kiről bizonyságot tesznek az összes ottlakó zsidók, 13. hozzám jött és elejbém állva így szólt hozzám: Saul testvér nézz rám! És én azonnal reá néztem. 14. Ő pedig monda: A mi atyáink Istene előre kiválasztott téged, hogy megismerjed az ő akaratját és meglásd az Igazat és halljad szájából az ő szavát, 15. mert tanúja leszesz minden ember előtt arra nézve, amit láttál és hallottál. 16. És most mit késel? Kelj fel, keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híva az ő nevét. 17. Történt pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem és a templomban imádkoztam, hogy lélekben elragadtattam,

18. és láttam őt, amint azt mondotta nekem: Siess és távozzál gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te bizonyságodat felőlem. 19. És én mondám: Uram, ők tudják, hogy börtönbe vetettem és megvesszőztem a zsinagógákban azokat, kik tebenned hittek; 20. és mikor Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, én jelen voltam és beleőriztem az ő gyilkosainak ruháit, 21. És mondá nekem: Menj, mert én téged a pogányok közé küldlek messzire! 22. Ezen szóig meghallgatták őt, de erre fölemelték szavokat és kiáltozták: Pusztuljon a földről az ilyen, mert nem méltó arra, hogy éljen! 23. Mivel pedig azok kiabáltak és ledobálva ruháikat, port szórtak a levegőbe, 24. a parancsnok meghagyta, hogy vezessék be őt a várba, ostorozzák és kínozzák meg, hogy megtudja mi okból kiabálnak annyira ellene. 25. És mikor megkötözték őt szíjakkal, monda Pál a mellette álló századosnak: Szabad nektek egy római polgárt elitélés nélkül megostoroztatni? 26. Amint a százados ezt hallotta, bement a parancsnokhoz és jelentette neki, mondván: Mit fogsz tenni? Ez az ember római polgár. 27. Erre odament hozzá a parancsnok és monda neki: Mondd meg nekem római vagy-e? ő pedig feleié: Igen. 28. És viszonzá a parancsnok: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Mire Pál felelé: Én pedig már születésemnél fogva az vagyok. 29. Ekkor akik őt kínozni akarták, rögtön eltávoztak. A parancsnok is megijedt, mikor megtudta, hogy római polgár, mivelhogy megkötöztette őt. 30. Másnap tehát hogy részletesen megtudhassa miért vádolják őt a zsidók, feloldozta őt és összehivatta a papokat és az egész főtanácsot, és elővezettetve Pált, közéjök állította.