1. Amikor onnan eltávozott, hazament és követték a tanítványai. 2. Szombaton már tanítani kezdett a zsinagógában. És sokan, akik hallottakat, megdöbbentek és azt mondták: Hol tanulta ezeket? Miféle bölcsesség adatott neki, és mik ezek a csodák, amelyek keze nyomán támadnak? 3. Nem az ácsmester ez, a Mária fia, Jakab, József, Júdás és Simon testvére? És nem itt élnek-e közöttünk a nőtestvérei? És megbotránkoztak benne. 4. Jézus pedig ezt jegyezte meg: A prófétát sehol sem becsülik olyan kevésre, mint a maga hazájában, az ő rokonai között és a maga házában. 5. Nem is tett ott semmi csodát, csak néhány beteget kéz-rátétellel meggyógyított. 6. És csodálkozott az ő hitetlenségükön. Azután sorra járta a falvakat és tanított. 7. Majd magához szólította a tizenkettőt és kezdte őket kiküldeni kettőnként és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken; 8. És megparancsolta nekik, hogy az útra semmit se vigyenek, csak egy botot; se kenyeret, se táskát, se pénzt az erszényükben. 9. Sarut köthetnek, de ne legyen két ruhájuk. 10. És ezt mondta nekik: Ahol valami házba bementek, ott maradjatok mindaddig, amíg (abból a községből) tovább nem mentek. 11. Ahol azonban nem fogadnak be titeket és nem hallgatnak reálok, verjétek le a port lábatokról, mikor onnan távoztok, bizonyságul ellenük. 12. Azok útrakeltek és hirdették, hogy térjenek meg. 13. Sok ördögöt kiűztek, sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak. 14. Hallott ezekről Heródes király, mert ismertté vált Jézus neve. És azt beszélték: Keresztelő János támadt fel halottaiból, azért munkálkodnak benne a csodatevő erők. 15. Mások pedig azt mondták, Illés ő, ismét mások azt állították, hogy próféta, olyan, mint valamelyik régi próféta. 16. Mikor Heródes ezeket hallotta, így szólt: Az a János támadt fel a halálból, akit én lefejeztettem. 17. Ugyanis maga Heródes fogatta el és a tömlöcben bilincsbe verette Jánost Heródiás miatt, Fülöpnek, az ő testvérének felesége miatt, akit ő vett el tőle feleségül, 18. mert János megmondta Heródesnek: Nem szabad neked a testvéred feleségével élned.

19. Heródiás ezért áskálódott ellene és meg akarta ölni, de nem tehette, 20. mert Heródes félt Jánostól; igaz és szent embernek tartotta és védelmezte. Mikor hallgatta, sokszor zavarba jött, de azért örömest hallgatta. 21. Végre eljött a kedvező alkalom. Amikor Heródes születésnapján lakomát adott főembereinek, vezéreinek és Galilea előkelőségeinek, 22. ennek a Heródiásnak leánya bement és táncolt; nagyon megtetszett Heródesnek és a vendégeknek. A király azt mondta a leánynak: Kérj, amit akarsz, és megadom neked. 23. Meg is esküdött neki: Bármit kérsz, megadom neked, még ha az országom felét kéred is. 24. Az pedig kiment és így szólt anyjának: Mit kérjek? 25. Keresztelő János fejét, volt a válasz. Ekkor nagy sietve visszament a királyhoz és kérte őt: Akarom, hogy azonnal add ide nekem egy talon Keresztelő János fejét. 26. A király pedig, noha igen elszomorodott, de esküjéért és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani, 27. tüstént elküldte a hóhért és megparancsolta, hogy hozza el (János) fejét. 28. Az pedig elment, lefejezte őt a börtönben és elhozta a fejét egy tálon és odaadta a leánynak. A leány pedig anyjának adta. 29. Mikor ezt meghallották János tanítványai, odamentek, elvitték a tetemét és sírba helyezték. 30. Azután az apostolok összegyűltek Jézusnál és beszámoltak neki mindarról, amit tettek és tanítottak. 31. Ő pedig így szólt hozzájuk: Jertek velem, csak ti magatok, valami puszta helyre és pihenjetek egy kissé. Mért sokan jöttek-mentek, úgyhogy még evésre sem volt alkalmas idejük. 32. És elhajóztak egy puszta helyre, csupán ők maguk. 33. Amikor azonban a sokaság meglátta őket, amint mentek, és sokan felismerték őket, minden városból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket. 34. És amikor Jézus kiszállt, nagy sokaságot látott. Megesett a szíve rajtuk, mert olyanok voltak, mint az a nyáj, amelynek nincs pásztora. És elkezdte őket sok mindenre tanítani. 35. Későre járt már nagyon az idő, amikor odamentek hozzá tanítványai és azt mondták neki: Puszta ez a hely és az idő már későre jár. 36. Engedd el őket, hadd menjenek el a körüllévő tanyákra és falvakba és vegyenek maguknak ennivalót.