1. A mennyek országa hasonló egy olyan gazdához, aki jókor reggel hat órakor kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlejébe. 2. Megegyezett a munkásokkal egy dénár napszámban és elküldte őket szőlejébe. 3. Mikor kilenc óra tájban megint kiment, látott másokat álldogálni tétlenül a piacon. 4. Azoknak is szólt: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami nektek jár, megadom. 5. Ki is mentek. Délben és délután három óra tájban ismét kiment és ugyanúgy cselekedett. 6. Napnyugta előtt egy órával is kiment és talált némelyeket, akik ott ácsorogtak és megszólította őket: Miért álldogáltok itt napestig tétlenül? 7. Azt felelték: Mert senki sem fogadott meg minket. Menjetek el ti is a szőlőbe, mondta nekik. 8. Mikor pedig beesteledett, így szól a szőlő ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat és fizesd ki a bérüket! Kezdd az utolsón és végezd az elsőn! 9. Ekkor előjöttek a délután öt órások és fejenként egy-egy dénárt kaptak. 10. Mikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy Ők többet kapnak, ám ők is egy-egy dénárt kaptak fejenként. 11. Amint megkapták, zúgolódtak a gazda ellen. 12. És azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak és te egyenlővé tetted őket velünk, akik a nap terhét hordoztuk és hőségét szenvedtük. 13. Ő pedig egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14. Vedd a pénzedet és eredj haza. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15. Vajon nem szabad nekem a magaméval azt tennem, amit akarok? Rossz szemmel nézed tán, hogy én jó vagyok? 16. Így lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók. 17. És mikor Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, csak a tizenkettőt vitte magával, s útközben ezt mondotta nekik: 18. íme felmegyünk Jeruzsálembe és az Ember Fiát árulással a papi fejedelmek és írástudók kezébe adják és halálra ítélik, 19. és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad. 20. Ekkor odament hozzá Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt és leborult előtte, hogy kérjen valamit.

21. Ő pedig azt kérdezte, mit kívánsz? Az így felelt: Rendeld el, hogy az egyik fiam a jobb kezed, a másik a bal kezed felől üljön a te országodban. 22. Jézus pedig így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-e azt a poharat, amelyet nekem kell majd meginnom? És megkeresztelkedhettek-e azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Azt mondták: Meg. 23. Erre ő ezt mondta: Az én poharamat megisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette. 24. Mikor ezt a többi tíz meghallotta, bosszankodtak a két testvérre. 25. Jézus pedig előszólította őket és ezt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek zsarnokoskodnak népeiken, és a nagyok éreztetik velük hatalmukat. 26. De ne így legyen köztetek; hanem, aki köztetek nagy akar lenni, szolgáljon nektek. 27. És aki köztetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. 28. Aminthogy az Ember Fia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon és az ő életét váltságul adja sokakért. 29. Amikor Jerikóból távoztak, nagy tömeg ment utánuk. 30. Az útfélen két vak ült. Amikor meghallották, hogy Jézus ott megy el, elkezdtek kiáltozni: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! 31. A sokaság pedig csitította őket, hogy hallgassanak. De ők annál hangosabban kiáltották: Uram, Dávid fia, könyörülj rajtunk! 32. Jézus megállott, magához hívta őket és ezt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33. Azt Uram, felelték, hogy megnyíljék a szemünk. 34. Jézus megszánta Őket, megérintette a szemüket. Nyomban visszanyerték látásukat és követték őt.