1 Mert hasonlatos a mennyeknek országa a gazdaemberhez, aki jó reggel kiméne, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe. 2 Megszerződvén pedig a munkásokkal napi tíz dénárban, elküldte őket az ő szőlőjébe. 3 És kimenvén három óra tájban, láta másokat, akik tétlenkedve a piacon álltak. 4 És monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom néktek. 5 Azok pedig elmentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kimenvén, ugyanazonképpen cselekedék. 6 Tizenegy óra tájban is kimenvén, talált másokat, akik tétlenül álltak, és monda nékik: Miért álltok itt egész napon át, tétlenkedve? 7 Mondának néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Monda nékik: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megkapjátok. 8 Mikor pedig beesteledék, monda a szőlőnek ura az ő vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és add ki nékik a bért, az utolsóktól kezdve mind az elsőkig. 9 És jövén a tizenegyórások, fejenként tíz-tíz dénárt kaptak. 10 Jövén azután az elsők, azt gondolják vala, hogy ők többet kapnak: de ők is tíz-tíz dénárt vettek fel fejenként. 11 Amint pedig fölvették, zúgolódnak vala a házigazda ellen, 12 Mondván: Azok az utolsók egyetlen óráig munkálkodtak, és egyenlőkké tetted azokat velünk, akik a napnak terhét és hőségét szenvedtük. 13 Ő pedig felelvén, monda azok közül egynek: Barátom, nem cselekszem igazságtalanul veled; avagy nem tíz dénárban szerződtél-é meg velem? 14 Vedd, ami a tiéd, és menj el. Én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked. 15 Avagy nem szabad-é nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? Avagy a te szemed azért gonosz, mert én jó vagyok? 16 Ekképpen lesznek az utolsók elsők és az elsők utolsók; mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak. 17 És mikor Jézus felmegy vala Jeruzsálembe, útközben csupán a tizenkét tanítványt vévén magához, monda nékik: 18 Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fia átadatik a főpapoknak és írástudóknak; és halálra ítélik Őt, 19 És a pogányok kezébe adják Őt, hogy megcsúfolják és megkorbácsolják és keresztre feszítsék; de harmadnap feltámad.

20 Ekkor hozzá méne a Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival együtt, leborulván és kérvén Őtőle valamit. 21 Ő pedig monda néki: Mit akarsz? Monda néki: Mondd, hogy ez az én két fiam üljön a te királyságodban egyik jobb kezed felől, a másik bal kezed felől. 22 Jézus pedig felelvén, monda: Nem tudjátok, mit kértek. Megihatjátok-é a pohárt, amelyet én megiszom? És megkeresztelkedhettek-é azzal a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem? Mondának néki: Meg. 23 És monda nékik: Az én poharamat megisszátok ugyan, és a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek; de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette. 24 És hallva ezt a tíz, megbosszankodék a két testvérre. 25 Jézus pedig előszólítván őket, monda: Tudjátok, hogy a pogányok felett fejedelmek uralkodnak, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26 De ne így legyen közöttetek; hanem aki közöttetek nagy akar lenni, legyen a ti szolgátok; 27 És aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti szolgátok. 28 Valamint az embernek Fia nem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és adja az Ő életét váltságul sokakért. 29 És mikor Jerikóból távoztak, nagy sokaság követé Őt. 30 És ímé, két vak, aki az út mellett ült, meghallván, hogy Jézus arra megy el, így kiált vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 31 A sokaság pedig dorgálja vala őket, hogy hallgassanak; de azok annál jobban kiáltanak vala, mondván: Uram, Dávidnak Fia, könyörülj rajtunk! 32 És megállván Jézus, megszólítá őket és monda: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33 Mondának néki: Uram, azt hogy megnyíljanak a mi szemeink. 34 Jézus pedig megszánván őket, illeté az ő szemeiket; és szemeik azonnal megnyíltak; és követék Őt.