1. És eljött egy a hét angyal közül, kiknél a hét csésze volt, és így szólt hozzám: Jer, megmutatom neked ama nagy paráznaszemély kárhozatát, ki a nagy vizek fölött ül, 2. kivel paráználkodtak a föld királyai és megrészegedtek a föld lakói az ő fajtalanságának borától. 3. És elvitt engem lélekben a pusztába. És láttam egy asszonyt ülni vörösszínű vadállaton, mely tele volt káromló nevekkel, s hét feje volt és tíz szarva. 4. És az asszony fel volt öltözve bíborba és bársonyba, s fölékesítve arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében tartva egy aranypoharat, telve undoksággal és az ő paráznaságának tisztátalanságával. 5. És homlokára e név vala írva: Titok! A nagy Babilon a paráznaságok és a föld undokságainak anyja. 6. És láttam az asszonyt megrészegedve a szentek vérétől és Jézus vértanúinak vérétől. És mikor láttam, fölötte csodálkoztam. 7. És monda nekem az angyal: Miért csodálkozol? Én elmondom neked az asszony titkát és a vadállatét, mely őt hordozza, melynek hét feje van és tíz szarva. 8. A vadállat, melyet láttál, volt és nincs, s fel fog jönni a mélységből, de elpusztul, és csodálkozni fognak a föld lakói (kiknek neve nincs beírva az élet könyvébe világ kezdetétől) midőn látják, hogy a vadállat volt és nincs. 9. És itt tűnik ki az ész, mely a bölcseségnek birtokában van. A hét fej, hét hegy, melyeken az asszony ül, és hét király. 10. Öt elbukott, egy megvan, a másik még nem jött el; s ha majd eljön, csak rövid ideig lesz maradása. 11. És a vadállat, mely volt és nincs, és ez a nyolcadik; és a hét közül való, és romba dől. 12. És a tíz szarv, melyeket láttál, tíz király, kik még nem jutottak uralomra, de hatalmat nyernek mint királyok egy órára a vadállat után. 13. Ezek egy szándékon vannak, s erejöket és hatalmukat átadják a vadállatnak. 14. Ezek a Báránnyal harcolnak, de a Bárány legyőzi őket, mert ő az uraknak Ura, királyoknak Királya, és akik vele vannak, hivatottak, választottak és hívek. 15. És monda nekem: A vizek, melyeket láttál, ahol a paráznaszemély ül, népek és nemzetek és nyelvek.

16. És a tíz szarv, melyeket a vadállaton láttál, ezek gyűlölik a paráznát és magára hagyják őt mezítelenül, megeszik a húsát, és tűzön égetik meg őt. 17. Mert Isten adta a szivökbe, hogy azt cselekedjék, mi előtte kedves, hogy országukat a vadállatnak adják, míg beteljesednek az Isten igéi. 18. És az asszony, akit láttál, ama nagy város, mely a föld királyain uralkodik.