1. Az Úr parancsára Isten egyik embere Júdából Bételbe érkezett, épp akkor, amikor Jerobeám az oltárnál állt, hogy áldozatot mutasson be. 2. S az Úr parancsára e szavakat kiáltotta oda az oltár felé: "Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Lám, fiú születik Dávid házának, Jozija lesz a neve; feláldozza rajtad a magaslatok papjait, akik áldozatot mutattak be rajtad, embercsontokat fog rajtad égetni." 3. Aztán jelet is adott e szavakkal: "Ez lesz a jel arra, hogy az Úr szólt: Az oltár megreped, s a rajta levő hamu szétszóródik." 4. Amikor a király meghallotta a vészjósló szavakat, amelyeket az Isten embere a bételi oltárra mondott, kinyújtott keze megmerevedett, nem tudta visszahúzni. 5. Az oltár pedig megrepedt és a hamu szétszóródott, a szerint a jel szerint, amelyet az Isten embere adott az Úr megbízásából. 6. Erre a király az Isten emberéhez fordult: "Engeszteld ki az Urat, a te Istenedet, hogy ismét vissza tudjam húzni a kezem." Az Isten embere tehát kiengesztelte az Urat, s a király vissza tudta húzni a kezét, olyan volt, mint azelőtt. 7. Akkor a király így szólt az Isten emberéhez: "Gyere, térj be házamba és egyél! Ajándékot is adok neked." 8. De az Isten embere ezt válaszolta a királynak: "Még ha fele házadat nekem adod is, akkor sem megyek veled, sem ételt nem eszem, sem italt nem iszom ezen a helyen. 9. Mert az Úr szava megparancsolta: Se ételt ne egyél, se italt ne igyál, és az úton se térj vissza, amelyen jöttél." 10. Így más utat választott, s nem azon az úton ment vissza, amelyen Bételbe érkezett. 11. Élt Bételben egy öreg próféta. Fiai fölkeresték, és mind elbeszélték neki, amit az Isten embere azon a napon Bételben tett, s a szavakat is, amelyeket a királyhoz intézett. 12. Amikor elbeszélték apjuknak, apjuk így szólt hozzájuk: "Melyik úton ment el?" Fiai megmutatták neki az utat, amelyen Isten embere, aki Júdából érkezett, elindult. 13. Erre megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nekem a szamarat!" Fölnyergelték a szamarat, és ő felült rá.

14. Szamárháton utána ment Isten emberének, és rá is talált, amint egy terebinfa alatt ült. Megszólította: "Te vagy az Isten embere, aki Júdából érkezett?" "Igen" - felelte. 15. Erre hívta: "Gyere velem haza, és egyél valamit!" 16. De az azt válaszolta: "Nem szabad sem ételt ennem, sem italt innom ezen a helyen. 17. Mert az Úr szava által parancsot kaptam: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, s azon az úton sem térhetsz vissza, amelyen érkeztél." 18. Az így felelt erre: "Magam is próféta vagyok, és egy angyal az Úr parancsára ezt mondta nekem: Hozd vissza magaddal házadba, hogy ételt és italt vegyen magához." De hazudott neki. 19. S ő visszatért vele, ételt vett magához házában és italt is ivott. 20. Míg az asztalnál ültek, történt, hogy az Úr szólt a prófétához, aki visszahozta. 21. Erre rárivallt Isten emberére, aki Júdából érkezett: "Ezt mondja az Úr: Mivel megszegted a parancsot és nem igazodtál az utasításhoz, amelyet az Úr, a te Istened adott neked, 22. ellenkezőleg, ételt ettél és italt ittál azon a helyen, amelyről megmondták neked: Nem szabad sem ételt enned, sem italt innod, azért holttested nem kerül atyáid sírjába." 23. Amikor befejezte az evést és ivást, a próféta fölnyergelte neki a szamarat, s ő elment. 24. Útközben azonban megtámadta egy oroszlán és megölte. Holtteste ott feküdt az úton. A szamár megállt mellette, s az oroszlán szintén megállt a holttest mellett. 25. Véletlenül emberek jártak arra. Amikor meglátták az úton a holttestet, és az oroszlánt, amint mellette állt, elmentek és jelentették a városban, ahol az öreg próféta lakott. 26. Amikor a próféta, aki félútról visszahozta, ezt meghallotta, azt mondta: "Biztosan az Isten embere, aki szembeszállt az Úr parancsával. Azért szolgáltatta ki az Úr az oroszlánnak; széttépte és megölte, az Úr hozzá intézett szava szerint." 27. Aztán megparancsolta fiainak: "Nyergeljétek föl nékem a szamarat!" 28. Amikor fölnyergelték, elment, és meg is találta a holttestet az úton - a szamár és az oroszlán ott álltak mellette. Az oroszlán sem a holttestet nem falta fel, sem a szamarat nem marcangolta szét.