1 És ímé, Isten embere jöve Júdából Bételbe, az Úrnak intésére, és Jeroboám ott állott az oltár mellett, hogy tömjént gyújtson. 2 És kiálta az oltár ellen az Úr intése szerint, és monda: Oltár, oltár! Ezt mondja az Úr: Ímé, egy fiú születik a Dávid házából, akinek neve Jósiás lészen, aki megáldozza rajtad a magaslatok papjait, akik most rajtad tömjéneznek, és emberek csontjait égetik meg rajtad, 3 És ugyanazon napon csodát tett, mondván: Ez lészen jegye, hogy az Úr mondta ezt: Ímé, az oltár meghasad, és kiomol a hamu, mely rajta van. 4 És amikor meghallotta a király az Isten emberének beszédét, amelyet kiáltott az oltár ellen Bételben, kinyújtá Jeroboám az ő kezét az oltártól, mondván: Fogjátok meg őt. És megszárada az ő keze, amelyet kinyújtott ellene, és nem tudta azt magához visszavonni. 5 És meghasadt az oltár, és kiomlott a hamu az oltárról a jel szerint, amelyet tett az Isten embere az Úrnak beszéde által. 6 És szóla a király, és monda az Isten emberének: Könyörögj az Úrnak, a te Istenednek, és imádkozz érettem, hogy ismét hozzám hajoljon az én kezem. És mikor könyörgött az Isten embere az Úrnak, visszahajla a király keze, és olyan lett, mint azelőtt. 7 Monda a király az Isten emberének: Jer haza velem és egyél ebédet,meg akarlak ajándékozni. 8 És monda az Isten embere a királynak: Ha a te házadnak felét nékem adnád is, nem mennék el veled, és nem enném kenyeret, sem vizet nem innám e helyen; 9 Mert azt parancsolta az Úr nékem az Ő beszéde által, mondván: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál; vissza se térj az úton, amelyen elmész. 10 És elméne más úton, és nem tére meg azon az úton, amelyen Bételbement. 11 És lakozék Bételben egy vén próféta, akihez eljövén az ő fia, elbeszélé az ő atyjának mindazt a dolgot, amelyet aznap az Isten embere cselekedett Bételben, és a beszédeket, amelyeket szólott a királynak; és elbeszélék azokat az ő atyjuknak. 12 Akkor monda nékik az ő atyjuk: Mely úton ment el? És megmutaták az ő fiai az utat, amelyen elment az Isten embere, aki Júdából jött.

13 És monda az ő fiainak: Nyergeljétek meg nékem a szamarat; és mikor megnyergelék néki a szamarat, felüle reá, 14 És elméne az Isten embere után, és megtalálá őt egy cserfa alatt ülve, és monda néki: Te vagy-é amaz Isten embere, aki Júdából jöttél? És monda: Én vagyok. 15 Akkor monda néki: Jer haza velem és egyél kenyeret. 16 De az felele: Nem mehetek vissza veled, be sem mehetek veled; nem eszem kenyeret, vizet sem iszom veled e helyen; 17 Mert meg van nékem az Úrnak beszédével parancsolva: Ne egyél kenyeret, vizet se igyál ott, és ne térj azon az úton vissza, amelyen odamész. 18 És felele az néki: Én is olyan próféta vagyok, mint te, és nékem angyal szólott az Úrnak beszédével, mondván: Hozd vissza őt veled a te házadba, hogy kenyeret egyék és vizet igyék. És ekképpen hazuda néki. 19 Megtére azért vele, és kenyeret evett az ő házában, és vizet ivott. 20 Mikor pedig az asztalnál ülének: lőn az Úr beszéde a prófétához, aki őt visszahozta, 21 És kiálta az Isten emberének, aki Júdából jött, ezt mondván: Ezt mondja az Úr: Mivelhogy engedetlen voltál az Úr szájának, és meg nem tartottad a parancsolatot, amelyet néked az Úr, a te Istened parancsolt; 22 Hanem visszatértél, és kenyeret ettél és vizet ittál azon a helyen, amely felől azt mondotta néked: Ne egyél ott kenyeret, vizet se igyál: Nem temettetik a te tested a te atyáid sírjába. 23 És miután evett kenyeret és ivott, megnyergelék a szamarat a prófétának, akit visszahozott. 24 És mikor elment, egy oroszlán találá őt az úton, amely megölé őt; és az ő teste az úton fekszik vala, és mind a szamár, mind az oroszlán a holttest mellett állanak. 25 Az arra menő emberek láták az úton heverő testet, és az oroszlánt a holttest mellett állani; és elmenvén, elbeszélék a városban, amelyben a vén próféta lakott. 26 Amit mikor meghallott a próféta, aki visszahozta őt az útról, monda: Az Isten embere az, aki engedetlen volt az Úr szájának; ezért adta az Úr őt az oroszlánnak, és az törte össze és ölte meg őt, az Úr szava szerint, amelyet szólott néki. 27 És szóla az ő fiainak, mondván: Nyergeljétek meg nékem a szamarat. És felnyergelték.