1. Atyáim Istene, irgalomnak Ura, aki a szavaddal teremtettél mindent, 2. és bölcsességeddel alkottad az embert, hogy uralkodjék a teremtményeken, amelyeket alkottál, 3. és igazgassa a világot szentségben és igazságosságban és egyenes lélekkel tegyen igazságot: 4. add meg nekem a bölcsességet, trónod osztályosát, és ne zárj ki engem gyermekeid közül. 5. Hiszen szolgád vagyok, szolgálód fia, gyönge és rövid életű ember, és édeskeveset értek a joghoz és törvényhez. 6. Ha mégoly tökéletes is valaki az emberek fiai között, de a tőled való bölcsességnek híjával van, semmibe kell venni. 7. Te szemeltél ki néped királyává, fiaid és lányaid bírájává. 8. Te parancsoltad meg, hogy templomot építsek szent hegyeden és áldozati oltárt a városban, amelyet lakóhelyül választottál, szent sátrad hasonmásául, amelyet kezdettől készítettél. 9. Nálad a bölcsesség, ismeri műveidet, jelen volt, amikor a világot teremtetted, és tudja, mi kedves a szemedben és mi helyes a parancsaid szerint. 10. Küldd le szent egedből, dicsőséged trónjától, hogy munkámban velem legyen és segítsen, és így fölismerjem, mi kedves a szemedben. 11. Mert tud és ért mindent; tetteimben józanul vezet majd és megoltalmaz hatalmával. 12. Így majd tetszenek neked műveim, népedet igazságosan kormányozom, és méltó leszek atyámnak trónjára. 13. Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki tudja elgondolni, mit kíván az Úr? 14. Hisz a halandók gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. 15. Mert a romlandó test gátolja a lelket, és a földi sátor ránehezedik a sokat tűnődő elmére. 16. Csak nagy nehezen derítjük ki, ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi dolgokat ki tudná kifürkészni? 17. Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem adtál (neki) bölcsességet és nem küldted el a magasból szent lelkedet? 18. Csak így lettek simává a földön lakók útjai, s így tanulták meg az emberek, mi kedves a szemedben. 19. Csak a bölcsesség által menekültek meg.