1. Közeledett a kovásztalan kenyér ünnepének nevezett húsvét. 2. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogyan ölhetnék meg, de féltek a néptől. 3. A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettő közül az egyiket. 4. Elment, hogy megbeszélje a főpapokkal meg a templomőrség vezetőivel, hogyan tudná nekik kiszolgáltatni. 5. Ezek örömmel fogadták és megegyeztek vele, hogy pénzt adnak neki. 6. Beleegyezett, és kereste a kedvező alkalmat, hogy a nép tudta nélkül kiszolgáltassa nekik. 7. Elérkezett a kovásztalan kenyér napja. Ekkor szokták feláldozni a húsvéti bárányt. 8. Jézus elküldte Pétert és Jánost ezzel a megbízatással: "Menjetek, készítsétek el a húsvéti vacsorát, hogy elkölthessük." 9. "Hol készítsük el?" - kérdezték. 10. "Menjetek a városba - felelte -, ott találkoztok egy vizeskorsót vivő emberrel. Menjetek utána abba a házba, ahová megy, 11. s mondjátok meg a házigazdának: A Mester kérdezteti: Hol van a terem, ahol a húsvéti vacsorát tanítványaimmal elkölthetem? 12. És majd mutat nektek egy tágas, étkezésre berendezett emeleti helyiséget. Ott készítsétek el." 13. Elmentek, s úgy találtak mindent, ahogy mondta. El is készítették a húsvéti vacsorát. 14. Amint elérkezett az óra, asztalhoz telepedett a tizenkét apostollal együtt. 15. Így szólt hozzájuk: "Vágyva vágytam rá, hogy ezt a húsvéti vacsorát elköltsem veletek, mielőtt szenvedek. 16. Mondom nektek, többé nem eszem ezt, míg be nem teljesedik az Isten országában." 17. Aztán fogta a kelyhet, hálát adott és így szólt: 18. "Vegyétek, osszátok el magatok között. Mondom nektek: nem iszom a szőlő terméséből addig, amíg el nem jön az Isten országa." 19. Most a kenyeret vette kezébe, hálát adott, megtörte és odanyújtotta nekik ezekkel a szavakkal: "Ez az én testem, amelyet értetek adok. Ezt tegyétek az én emlékezetemre." 20. Ugyanígy a vacsora végén fogta a kelyhet is, és azt mondta: "Ez a kehely az új szövetség az én véremben, amelyet értetek kiontanak. 21. De nézzétek, az áruló keze is rajta az asztalon. 22. Az Emberfia ugyan elmegy, de jaj annak az embernek, aki elárulja."

23. Erre kérdezgetni kezdték egymást, ki az közülük, aki ilyet tesz. 24. Majd versengés támadt köztük, hogy melyikük nagyobb. 25. Erre ezt mondta nekik: "A királyok uralkodnak a népeken, s akiknek hatalom van a kezükben, jótevőknek hívatják magukat. 26. Közöttetek ne így legyen. A legnagyobb legyen olyan, mintha a legkisebb volna, az elöljáró pedig mintha szolga volna. 27. Mert ki nagyobb, aki az asztalnál ül, vagy aki felszolgál? Nyilván az, aki az asztalnál ül. Én mégis úgy vagyok köztetek, mintha a szolgátok volnék. 28. Ti kitartottatok velem megpróbáltatásaimban. 29. Ezért adom át nektek az országot, mint ahogy Atyám, nekem átadta, 30. hogy majd asztalomnál egyetek és igyatok országomban, és trónon ülve ítélkezzetek Izrael tizenkét törzse fölött. 31. Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát. 32. De imádkoztam érted, nehogy megfogyatkozz a hitedben. Amikor megtérsz, te erősíted majd meg testvéreidet." 33. "Uram - felelte -, készen vagyok rá, hogy a börtönbe, sőt még a halálba is kövesselek." 34. Ő azonban így válaszolt: "Péter, mondom neked, mielőtt ma megszólal a kakas, háromszor letagadod, hogy ismersz." 35. Aztán tovább beszélt hozzájuk: "Amikor elküldtelek benneteket erszény, tarisznya és saru nélkül, szenvedtetek-e hiányt valamiben?" "Semmiben" - felelték. 36. "Most azonban - folytatta -, akinek van erszénye, vegye elő, ugyanúgy a tarisznyáját is. Akinek pedig nincsen, adja el a ruháját, és vegyen rajta kardot. 37. Mondom nektek, be kell következnie annak, amit az Írás rólam mond: A gonosztevők közé számították. Sorsom beteljesedik." 38. "Uram - mondták -, nézd, van itt két kard!" Erre csak annyit mondott: "Elég." 39. Ezután kiment, és szokása szerint elindult az Olajfák-hegyére. A tanítványok is elkísérték. 40. Amikor odaért, kérte őket: "Imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!" 41. Aztán odébbment, úgy egy kőhajításnyira, és térdre borulva imádkozott: 42. "Atyám, ha akarod, kerüljön el ez a kehely! De ne az én akaratom teljesüljön, hanem a tied!"