1. Józsue, Nun fia, vitéz hadvezér volt és Mózes utódja a prófétaságban. Nagy volt, mint neve is mondja: megmentette a kiválasztottakat, bosszút állt az ellenségen és bevezette örökrészébe Izraelt. 2. Nagyszerű volt, ahogy a kezét fölemelte, és dárdát ragadott a városok ellen! 3. Volt-e, aki szembeszállhatott vele? Hiszen az Úrnak hadait vezette! 4. Nemde még a nap is megállt intésére, s egy napból kettő lett? 5. A magasságbeli Istenhez folyamodott, amikor mindenfelől ellenség támadta, és az Úr meghallgatta: hallatlan erejű jégesőt támasztott, 6. rázúdította az ellenséges népre, s megsemmisítette az ellent a lejtőn, hadd tudják meg a népek, fegyvere mily erős, és hogy ellenfelük maga az Úr. 7. Azért is, mert hű volt a Hatalmashoz, s jámbornak bizonyult Mózes napjaiban, ő és Káleb, Jefunne fia, bátran szembeszálltak a tömeggel, s így elejét vették, hogy a nép vétkezzék, elhallgattatták a gonosz zúgolódást. 8. Ezért ők ketten kivételek lettek a gyalogos hatszázezer közül, és bevonulhattak örökrészükbe, a tejjel-mézzel folyó országba. 9. Az Úr erőt kölcsönzött Kálebnek - és az öreg koráig megmaradt benne -, hogy meg tudja szállni a hegyvidéket, s ereje rászállott utódaira is. 10. Hadd tudja meg ebből egész Izrael, mily üdvös mindenben követni az Urat! 11. Azután a bírák, mindegyik név szerint, mind, akinek a szíve nem lett hűtlen, és aki Istennek nem fordított hátat: legyen áldott az emlékük! 12. Pihenőhelyükről hajtson ki a csontjuk, viseljék újra meg újra a nevüket e híres férfiak leszármazottjai. 13. Sámuel az Úrnak kedvelt prófétája, ő alapította meg a királyságot, és fejedelmeket kent föl a nép fölé. 14. Ítélkezett a közösség felett az Úr törvénye szerint, s meg is látogatta az Úr Jákobot. 15. Elismert próféta volt hűsége miatt, s megbízható látnoknak bizonyult szavaiban. 16. Ő is a hatalmas Úrhoz folyamodott, amikor mindenfelől szorongatta az ellenség, és egy szopós bárányt hozott áldozatul. 17. Az Úr meg mennydörgött az ég magasából, hatalmas zúgásként hallatszott a hangja. 18. Az ellenség vezéreit megsemmisítette, s a filiszteusok minden fejedelmét.

19. Mielőtt örök nyugalomra tért, tanúnak hívta az Urat és fölkentjét: "Kitől fogadtam el akár egy sarut is ajándékba?" És nem emelt panaszt ellene senki sem. 20. Megkérdezték még a halála után is, és megmondta előre a király halálát. Felhangzott a földből prófétáló szava, hogy a nép bűneit így kiengesztelje.